“szeretem tested, amit tesz velem, / s ahogy teszi” e.e.cummings

“nem vagyok ellene, klassz dolog a gyűlölet” “a német meg olyan, mintha salátát köpögetnél kifelé” “kötelezővé tenném az lsd-t, elemi létélmény” “ne sérülhessen a beszédmagzat” “felébredtél, de siralmas, hogy ezzel csak támadni tudsz”

amikor fölcseszed a villanyt, csak arra gondolsz, hogy még mindig mi a francért van ennyire sötét este nyolckor, megint egy atípusos május. főzök egy kávét, azt bármikor, kotyog, felőlem odakint akár télszag is lehet. elöl maradt a déli maradék, féltem azt a hülye macskát, nehogy végigsétáljon nagy sunnyogásában a forró sütőlapon, mindig kikerüli, pedig egyformán sötét mindenütt. kéne tusolni, majd kávé után. aztán amikor elviszik a villanyórát, nincsen mit fölcseszni, a macska arra jár, amerre akar, mondjuk maradék sincs, kávé meg pláne. az egy dolog, amiről ilyenkor hosszan elfantáziálsz, a tusolás, egyedül állni a zuhany alatt, a forró víz meg te, mint egy reklám. hogy miből nyersz energiát, hát azt…

Magamat utálni hiába kedv ellen való, mégis szükségszerű, miként mérlegelni (ébredéstől, kezdve ott, hogy fölkeljek-e), semmi kedvem megpróbálni, hogy van-e kedvem levetkőzni, jól vagyok így, begombolva (a számig ér a gomb), fázom, nem szólok, minek, semmi kedvem nincsen (pontosabban semmihez), mégis a legyeket számolom.