valaki hallja a bolondoknak éneklését ha szorongok, csak beszélek, de van, hogy nem szólok, egyszer lehetnék szűkszavú here’s looking at you, kid mintha valaki / a kígyójával egyedül akar lenni / fejét a két karja közé szorítja és így / szólal: most már minden rendben nincs születtünk volna növénynek, nem lenne ez a sok cirkusz hol vagytok kurvák, ez az egész, így, szart sem ér nem smafu, snafu na mindegy, úgy látszik, csak papírrepülők húztak el felettünk /innen-onnan/

Nézem a Rumnaplót, benne egy mondat, együtt van orosz és néger. Olyan ismerősen van együtt, csak nem tudom, honnan. Aztán rájövök, hogy Oroszország fele néger. „Léna orosz néger. Most esti műsort vezet a szexről, de volt idő, amikor nem igazodott ki benne, a férfiak maszturbálását összekeverte az ágyék félálomban történő vakargatásával. New Yorkban ismerkedtünk meg. Meg akartam nézni a Harlemet, ő segített megtalálni a megfelelő embereket. Taxival mentünk, a kopasz fehér taxis megkérdezte: – Maguk milyen nyelven beszélgetnek? – Oroszul – feleltem. – Maga orosz? – Igen. – És a hölgy miért beszél oroszul? – Ő is orosz. – Hogyan? Lénára kacsintottam. – Az oroszok fele néger – mondtam. –…

Úgy emlékszem, vagy úgy mesélték, hogy apám vitt el a fényképészhez. Március, ötéves vagyok, megszületik az öcsém. A folyosón a nővér megkérdezi, hogy melyik gyereket választom testvérnek. Nagy, fehér, gurulós faládában egy csomó kisbaba. Az egyik nagyon tetszik, helyes, csücsöri szája van, biztos az lesz. Nem, mosolyog a néni, keressem csak tovább. Még kettőn gondolkozom, közben bőgni kezd egy harmadik, rettentő vörös a feje. Alig van haja, legalábbis nem látszik, szőke, elnyomja a vörösség. Nem nagyon örülök, amikor kiderül, hogy őt kellett volna választanom, látod, pedig szólt is neked, kiabált, látod, milyen okos. Szégyellem magam, szégyellem a gyereket, hogy nekem ilyen jutott. Van egy nagy mackóm, ha föláll, a hasamig…

megszüntet        megőriz