Egyszer voltam valami szerelemfélében, és náthás volt a pasi, jó alaposan szenvedett nekem levélben, hogy mennyire fáj neki nem tudom már mije, gondolom, minden. Nem volt tél szerintem, ennyire nem, az embernek legalábbis nem volt az az érzése, hogy menten forralni kell, alkoholt tudniillik, mindegy, milyet. Turkáltam a neten, hátha találok neki gyors és kíméletes megoldást a náthájára, bennem ez maradt meg, sima nátha, de biztos láza is volt. Valahogy mindig a sörnél kötöttem ki vele kapcsolatban, akkor eszembe jutott, hogy egyszer voltam valami szerelemfélében, és a pasi megkínált meleg sörrel. Nem úgy volt meleg, ahogy a mondásban a hideg pina mellett, hogy egyik se jó, hanem fölforralta, és tett…