Próbáltam az elejére jutni, kitapogatni, hol kezdődik el. Honnan indul az első hullám, ami magával húz, és mélyebbre visz. Kellett egy kép, ami önmagában elég, mert egyszerre mutat meg mindent, aztán csak felfűztem rá a többit. Mint mikor egy este végigjártam a testem. Nem a jó érdekelt, hanem hogy mitől lesz valami jóvá bennem. Az eredőjét akartam, a szépség anatómiáját kerestem. Féltem apám két zöld könyvétől, vágytam és undorodtam, néztem a torz fejet, kifordult méhszájat, pikkelysömörrel körülvett szemet. Apámnak meghalt a nagybátyja, tőle örökölt két kilencszázas atlaszt, méregzöld borítón vajszínű, szecessziós inda. Egyikben egy nő áll, másikban egy férfi a belső oldalon. A szerveiket kihajthatod, a nőben ha a belet,…