Ha november, az mindig Guns N’ Roses. Hozza magával, mint hó az Életrevalókat, itt a Rain, amott a Fly szól reggelenként. Elsejével elindul az ünnep. Semmi hónapokon átívelő White Christmas, nulla színesfényfüggöny-szennyezés, off a gondosan előretervezett shoppingnak. Másról van szó. Topogni kell a még naftalinszagú csizmában, miközben kézfejre csöppen a viasz. Ott kezdődik az ünnep, a fázós megilletődöttségben. Amikor körbefog az a gyönge kis lobogás, óriássá növeszt, grániton táncoltat, és sárgára festi az arcodat. Amikor az ismeretlenek ismerőssé lesznek, mert valakihez ők is kijöttek. Állni a dáliák tövében, borostyánból szívet formázni, és kipucolni a mahóniát. Régi történeteket századszor is kérni, kabátzsebben hogy melegített a héjában sült krumpli, térdig érő hóba…