Nyáron bicikliztem. Mura menti kis faluban álltam meg pihenni. Kis falu kis vendéglőjének kicsike teraszára ültem ki. Frittatensuppét kívántam. Kellett a só a sok izzadás után. Szimpla sós leves, laskára szelt palacsinta. Amikor van barnára sült a csíkok között, és megszívja magát lével. Hozták is a levest rögtön. Utána méláztam el. Mielőtt jött volna a fűszeres karaj. Persze nem volt könnyű döntés, sose könnyű, mikor fölmerülhet a vínersnicli. Hozzá jóféle osztrák krumplisaláta, tárkony, mustár, ecet, pont, ahogy kell. Bármi elé képes bekúszni. De elhessegettem, azt mondtam rá, nem. Legyen inkább kotlett, néha muszáj legyőzni magam. Nem bántam meg, mert arra hosszan várni kellett. Mások előtt már rég ott virított a…