A pillanatról írni egyszerű. Elkapom, itt van az ujjaim alatt, lenyomom szegényt. Jutazsákba hullnak egyenként. A billentyűk a zsák száján a madzag. Karakterekbe zárom a tegnap sajtos lángosát. Rögzül a kép, kiszínezem, hiába volt fekete-fehér. Hiányzott a sajt alól a fokhagymapép. Bármit érdemes eltenni, hogy aztán elővedd. Gyönyörködjél. Milyen szép volt, vagy mennyire gyötrődtél. A fájdalmat felidézni különös élmény. Gyűlnek, ahogy tányér szélén a főtt borsszem. Vagy kifliről ledörzsölt sószemek. Nem a sóból indult, mégis arra futott ki. Az én pillanatom hűvös, távoli. Jökla talpa fekete. Cipő nélkül járkál a hegyen. Combját minden lépésnél piszkálja valami. Mindig ugyanott sérti fel. Sántít tőle, mélyen belevág, ha túl nagyot lép. Igazít a…