Vannak pillanatok, mikor a színes fekete-fehérre vált. El lehet benne lenni, néha még jól is jön, üdítő, ha nem kell törődni színekkel. Rosszkedvre hangol a harsány öröm, viháncolás. Nemrég a Frantz volt fekete-fehér, Ozon, elbűvölt, akár egy álom. Keresni kezdtem hasonló filmeket, az élet egy film, mondják. Filmet nem találtam, az élet lett ilyesmi. A semmiből sarjad feszültség, van, aki élvezi. Előhúzni szar kis témákat a legnagyobb csöndben. Cuki kis bűzbombák húsleves mellé, esetleg desszert után rögtön. Önmagáért-való odapörkölés, Sartre, drágám, miről beszélünk. Hát persze, képes viszonyulni önmagához – csak arra képes. Ezt azonban csak úgy teheti, ha képes önmaga – már hogy lenne képes, és a világ semmítésére –…