Máskor miért nem. Kérdezem ilyenkor mindig, vissza-visszatérve, ahogy karácsonykor a bejglit. Vajon miért nem csinálok máskor. Egy szimpla hétköznap délután. Ki lehetne terjeszteni vele, ünnep így lehetne bármikor. Nem azt mondom ezzel, hogy bagatellé tegyük. Mert nem csak arról van szó, hogy kereszt meg feltámadás, pláne nem arról, hogy sok-sok lila Milkanyulacska. Bárány, kalács, sonka, bor, most erről beszélek, melléje újhagyma, retek, cukros levű torma. Sokszor van, hogy így gondolok rájuk, egyben. Megtehetném, hogy összehozom őket máskor is, és mégse. Megy vissza a recept a polcra, hogy átadja helyét a májusnak, pedig maradhatna még. Nemcsak a sonkalé nyírségi gombócleveshez. Hanem a lényegi elem, a súlyos, fényes-sárga kalács. Nem nagy ügy,…