formabontó, kísérletező = avantgard

A Gyurikáról majd még mesélek. Földrajztanár volt, de úgy hírlik, leszázalékolták, pszichés ügy. Műtősmaszkban söpri az utcát. A háziorvostól megkérdeztem, rábízná-e a gyerekét a helyemben, azt mondta, nem, én rábíztam. Tologatta mínusz húszban, adjam csak oda, majd ő szépen eltologatja a Nimródkát. Nem láttam nevetni, először akkor, amikor egy Duplo indiánsátrat tett a fejére a fiam, mondván, hogy kalap. Legyen szíves, álljon ide Gyurika, és tartsa a perselyem, most maga a bankár, így szól hozzá az ötéves. Cserében kvantummechanikáról mesél neki, és megmagyarázza, hogy is van az a DNS. Julius Cézár, az összes bolygó és a Terra Australis Incognita megvolt másfélévesen. Az irodalomnak viszont semmilyen formáját nem érintette. Pár napja megkértem, hogy amikor könyvtárban jár, hozna ki nekem pár szonettet. A Shakespeare-t hozta, mert az a klasszikus, de nem a könyvet adja a kezembe hanem öt nejlonbugyiban öt ánégyest. Csak aztán a Shakespeare-t. Lírai szonett modern változat (21. század), illusztrációként Vichy-reklám. Azóta minden nap ötösével hordja a verseket, azt mondja, van háromszáz címe. Ha épp nem vagyok itthon, leül, megvár a kertben, és ír gyorsan még egyet.