Általános

Te is, czillag virágoczka

A húsvét nekem az illatok. Meséltem valamikor erről, Néni, kutya, póráz, milyen volt a régi húsvétok illata. Orgona, ibolya. Orgona a kölni, ahogy apám felállít a nagy, sötét ebédlőasztalra. Fehér, fodros kötényben várom, hogy meglocsoljon. Ő az első, nem áztatja szét a hajam, hogy csorogjon fejbőrön végig a szembe, a fülem mögé tesz néhány cseppet. Tenyerembe izzad a tojás, piros lesz tőle, vérpiros, mint a nyers leveshús.

Apró csokor ibolya titokban a kedvenc locsolkodóknak. Borostyánnal benőtt ágyás mellől szedem a rózsák tövében. Később egyre több a liebling, kevés az a pár szál nekik, máshol kell keresni. Találunk egy helyet, fa fejfák közt a gazosban, elhagyott rész, a csőszön kívül nem jár ott senki. Folyton nyirkos és sötét, kosárral megyünk, akár a mesében, és éppen úgy félünk. Otthon kötjük össze, harapva a cérnát, ahogy szaloncukorhoz karácsonykor.

Már nincs ibolya a környéken, és orgonaillatú kölniről sem hallott senki, helyette sáfrányos kalácsot sütök. Azóta ez az illat jelzi a húsvétot. Meg az újhagyma, retek, zöldpaprika. Vannak színei, főként a mély, sötét lila, kékből és pirosból pancsolt szkarabeusz. És van hangja is, Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Mióta pedig ismerem, egy vers tőle vasárnap reggel, együtt a visszatért harangokkal.

A Pelikán allegóriája

Mert mint ama Pelikán,
amely Rozmaringra száll,
Rozmaringnak ágára,

s néz a lemenő Napra,
mert immár napszállatra
fény esik a Halottra

a redőny résein át,
arcát fénycsík szeli át,
várja a Feltámadást,

s a Madár csak halogat,
mikor már lement a Nap,
számolja az ágakat,

a Rozmaring ágait,
amely olyan, mint a Hit
fénye, gyilkosan vakít:

“Kérlek zarándok Lelkem,
Téged is halott Testem,
Értsetek egyet velem:

Pelikán a Rozmaring-
ágra szállva ága ring,
s nem mozdítjuk szárnyaink.

Krisztus ötezer-négyszáz
És negyven ütést számlál,
amikor Őt megbántják,

s Töviskoronájának
hetvenkét kis ágának
tüskéi mind fájnának,

ha a Holt föl támadna,
s mint Pelikán, itt járna
az Allegóriája.”

/Borbély Szilárd/

6 Comments

Hozzászólás a(z) Molnár Krisztina Rita bejegyzéshez Kilépés a válaszból

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.