18+

Szétterpesztett lábbal ül. Nyújtott lábbal, széles terpeszben. Tömzsi, aranyszínű lábak, egyenes hát. A nyakán piros-fehér kockás szalag, szabályos masni. Mézillatú az egész teste. Fél combja az íróasztal szélére kerül, megbillen, majdnem leesik. Jó, hogy nem esik le, különben ott, ahol földet ér, azon a helyen soha többé nem lesz ugyanolyan sima. Üres a tekintete. Az arcán mosoly. Közelebb került a ficus benjaminhoz, felé fordul arccal. Az íróasztalom része, megvan már vagy nyolc éve, hurcolom egyik albérletből a másikba, de csak íróasztalon érzi jól magát, azt mondják, a ficus benjaminnak lelke van. Kényes lelke. Az öntözésen sok minden múlik. Félek, hogy kiszárad, amíg nem vagyok otthon. Két nap. A víz, ami a kaspóalátétből bugyogott ki, felszívta a politúrt. A maci alá is folyt, abban ült két napig szétterpesztett lábbal, a sárgás lében. Elázott a szappanmaci segge, derékig felpuhult. Kiviszem a fürdőszobába, fejjel lefelé a szappantartóba állítom, hogy kiszáradjon, most fölfelé terpeszt a szappanmaci. Pár nap, és kiszárad, megreped, visszaviszem a szobába, van egy igazi kuka formájú szürke asztali kukám, annak a tetejére.