A szoknyám nem volt meg csak

máj. 9. péntek

Utolsó nap a gimiben. Ez is babanap. Az idő pocsék. Esett az eső. Edina természetesen nem jött. No, hát a Misi bejött értem. Anyu nem tudta beindítani az autót. Matekórák szünetében körjátékot, vonatot játszottunk. Sok fiú szoknyában volt. Voltunk a nevelőiben is. Filon csendben hallgattunk szép zenét. Márkus nem volt benn. Angolon majdnem bőgtünk. Oszin nemcsak majdnem. Oscar Wilde: A boldog herceg c. írást olvasta fel a Tatusné; eredménye: sírás. Sickával hazáig zokogtunk. Du. tanultam, anyuék Kkeméten a szemüvegemért. Anyu fázott. Rabi és Sicka idejöttek. Tatusnénak vittük az ajándékot: Herendi szóval szép porcelán készlet … és gyöngyvirág. Mentünk föl a Tatusnéhoz. Bevártunk mindenkit. Megköszöntöttük szép Csaba által írt verssel. Ettünk virslit – és korlátlan mennyiségben röhögtünk. Még sétáltunk – voltak, akik a Barátságba mentek. A péknél vettünk egy 2 kilós kenyeret. Megettük. Még a Sportba benéztek, de mi Sickával és Misivel eljöttünk. Edussal és Rabival találkoztunk. Együtt haza. Misi bejött inni, és enni egy kis pacalt. Már volt itt a Baloghné és a Rozika néni. Olyan aranyosak. Kár, hogy nem voltam itthon. És a Krisz hívott, hogy holnap jönnek. Júj, úgy örülök.

máj. 10. szombat

Sajnos, ma már 13-a van, amikor írom. Nem volt időm, pedig életem legkritikusabb és legérdekesebb napjai ezek. Hát, előszöris a ballagás. A szokásos ceremónia után a szoknyám nem volt meg csak. A Misi bejött odaadtam neki a kisbakancsot, majd ő nekem egy kis vázát – ajándékba. Együtt mentünk. Egy kis osztályfőnöki óra volt a gyönyörűen feldíszített teremben. Utána a Dirihez mentünk le. Rengeteget vártunk. ¾ 11-kor tudtunk fölkászálódni. Milliom ember volt. A Lacika megköszöntött. Egy gyönyörű kis szíves nyakláncot (aranyat!) kaptam tőle. A Virág Zoli is ott volt. Akkor a Nagy Péterék, a család, a Wellnerék, Tóth János. Julika néni is adott virágot. Leballagtunk. Laca videózott. Alig énekeltünk. Szép idő volt nagyon. Azután – a karom már majd letört – a virágokat odaadtam anyunak. Ja, a Kendró Bözse, a Paula, a Rabiék, Edináék, Keléék, Horváth Tamás is adtak virágot … és még sokan mások hazafelé. Előtte egy búcsú a Tatusnétól. Hazafelé a Maricáék is épp jöttek. Tőlük lemezt kaptam. Együtt mentünk haza. Kitettek az úton, mert Ágiék is épp jöttek hozzánk. Egy Leonardo és egy Michelangelo könyvet, egy szép kis vázát kaptam. Itthon vendégség, 26-an voltunk. Krisz is itt volt a Mamával, és még sokan. 6-kor mentek el. Wellnerék még maradtak. Jutka cuki volt, kis bohócot és fülbevalót kaptam. Szundiztam. Isteni volt a kaja. Este jött a Misi. Szerenád. Először Tatusné, Diri, Páhán Pista bácsi, Laca, Péntek, Lídia, Ráczné. Ő aranyos volt. Kint ettünk. A férje isteni. Tibi bá. A legmeghatóbb. Engem nézett. Szeretem. Aztán a Szolnoki úton a Tónihoz. Mi a Sicka, Nándi, Kele, Bogica, Misi és én sétáltunk hátul. Bogica nagyon elkezdett sírni. Vigasztaltuk. Sajnálom, szeretem. Alapigazságokat mondott. Aztán Jocóval találkoztunk. Hozzájuk mentünk. A kocsijáról téptük a ragasztószalagot. Meggyszószt ettünk az utcán. Hazakísértek. Anyunak énekeltünk. Még anyuval beszélgettünk. ½ 4-kor feküdtem.

máj. 11. vasárnap

10-kor keltem. Kécskére. Lacikához. Szeretem – klassz kis srác. Szép idő. Portáját megnéztük. 2-re haza. Tanultam estig a Nyugatosokat. Anyuval sétáltunk. 9-kor feküdtem.

máj. 12. hétfő

Magyar érettségi. ½ 8-ra mentünk a Misivel. Diri beszédet mondott. Filozófia teremben írtunk. ADY szimbolizmusát. Isteni volt. 8 oldalt írtam. Délig. Szuper dolgok jutottak eszembe. Még Vörösmarty és Mikszáth voltak. Haza. Edus, Misi kísértek. Du. Anyuval Kkemétre mentünk. Én vezettem. Autós kesztyűt, blúzt vettem. Haza. Péczeli nénihez megköszönni a könyvutalványt. Misiék kertjét megnéztük. Papikával matekoztam. Misi eljött Lacáékhoz este. ½ 10-kor csucsu.

máj. 13. kedd

Matek. Csúcs. Józsi bejött. Falfehér, és izzadt. Szeretem. Mindent elmondott. Totó, Tömös és én segítettünk mindenkinek. Gyakorlatilag 9-kor készen voltunk. (…)

Most nem velem történik ugyanez. Állok meghatottan. Összeszorul szív és a torok.
Nem szereti, ha róla beszélek, ezért magammal rukkoltam elő. Spirálnoteszben a naplómmal, hogy is ment ez. Pont harminc éve. Harminc, elég elképesztő.
De miközben szó szerint másolom, és idéződik fel minden sorban, nem tudok másra gondolni. Másra, mint hogy holnap érettségizik a fiam.