Az, hogy állni tudsz, egy ideje nem téma. Állsz, semmi billegés, és nem örülnek, nincs taps, se kapkodás a fényképező után. Legfeljebb egyensúlyt vesztesz, akkor néznek rád, hogy mi van, mi a fene van veled, azt mondom, egy kis szédülés, nem érdekes. Közben az ormótlan csizmára gondolok, persze a csizmához illik az ormótlanság, de ennek a feje akkora volt, mint egy kondér. Hordta azt a csizmát büszkén, szerette a zsibvásáron talált dolgokat, biszbaszosnak hívta az árusokat. Ha rossz kedve volt, nyűgös, vett valamit, utoljára egy csőr nélküli üvegkakast. Vagy három réteg selyempapírt bontott le róla, mire előkerült. Letört a csőre, rögtön észrevettem, de nem mertem szólni, mert csak mesélt a…