Miskolc. Egy tábor. Sok nem-gyerek gyerek/gyerek nem-gyerek. Ülnek egymással szemben – megfordul velük teljesen a világ. Légvédelmi szirénahangon búg egy ventilátor. “Őrizetlen munkagépek zsírja”. Királykék vasforgács, szivárványos. Sergei Shnurov szólt, szólni fog. Öntöd-e, Fürdő utca 1. Fekete Műúton -Roland- ujjnyom. “Az én másnapom: más”. Este itthon Las Vegas (végállomás).

A lőporgyárhoz! Pont, mint egy háborús filmben – Hugo Stiglitz őrmester? Aldo Raine hadnagy. -, mocskos az arcuk, és ordítanak, és van nem igazi kardjuk is. Tudják a kulcsszavakat: olasz hadifoglyok…Osztrák-magyar katonai…még a zsidókat is. M.kir.mosonmagyaróvári honvéd állomásparancsnokság. 194.szám. Ápk.-1944. Munkaszolgálatosok elhelyezése. A portás mintha észre se venne, menjünk a Gumijavító felől. Van szögesdrót, elég hézagos, átfér a bicikli. Azt mondják, kénszagot éreznek, salétromot. Meg azt, hogy kellene haza vasbetondarab és üvegcserép. Az egyik főkapunál öreg biztonsági őr, hokedlin ül. Föl fog robbantani! Lelő! Megöl! A mosoni zsidó háziasszony, Riza néni, esős délutánokon a gyerekek számára különféle elfoglaltságokat eszelt ki (táskavarrás, zongoraleckék, padlásramászás, ott nádból készült próbababa, nagy, kitömött kakadu…

nincs itthon a legnagyobb fiam. már három hete. ha elválsz, ez van. négy hét a nyárból minimum. az elején, amíg kicsi, szűkölsz nélküle. mert hiányzik, és mert irigy vagy. féltékeny és bizonytalan. aztán nő a kissrác, felhívnak, pontosan egyszer minden héten, az négy. nem mond semmit, jól vagyok, minden szuper. aztán megint nő egy kicsit, sokat nő, és magától jelentkezik. gondol rád. nem vagy irigy, féltékeny és bizonytalan. fölmegyek a szobájába, lehasalok az ágyra. előveszek egy könyvét, rowling, jó lesz. kinyitom középen. ott volt, megbűvölt kristályládikába zárva, a mágus dobogó szíve. e szívet, mely régen elszakíttatott szemtől, fültől és ujjaktól, nem ejthette rabul se szépség, se dallamos női hang, se…

Majd azt mondom, hogy rákos vagyok, és ez az utolsó esélyem, így, hogy utolsó esély, mondom mindenkinek (…) /Mentség/ Van egy sárga kardigánja. Kinyúlt az ujja, befőttesgumit húz rá, hogy ne csússzon le. Alágyűri a zsebkendőt. Kell a kardigán, ez kell, az új sárgát felveszi majd. Alkalomra. /Kettőből egy/ (…) visszaverődik a szemközti szekrény tetején a gitár katonavászon tokban bőrszalag tekeredik a nyakán mintha egy ferde száj nyílna hogy segítsek már (…) /valaki/