részeit, a táskám cipzáros, kapcsos, minden zsebét átkutatom, benyúlok a szakadásokba, tépelődöm, hogy hova lett, hova a fenébe tűnhetett az a cetli, amit szerettem volna elrejteni, egy kis sárga öntapadós, Kezek, alant is, ennyi volt ráírva, más tényleg semmi, keresem, nincs meg, még az is lehet, hogy mint templomi ostya a nyelven, úgy oldódott fel bennem.

“- Ha valaki meg akarna késelni, mit csinálnál? – Lelőném. – Ha valaki megerőszakolna, elölről és hátulról, és kényszerítene rá, hogy az összes ondóját lenyeljem, mit csinálnál? – Lelőném. – Ha valaki nagyon megbántana, annyira, hogy ezer év alatt se tudnám elfelejteni, mit csinálnál? – Lelőném. – Semmit, ahogy mondom, semmit sem várok az élettől, semmit. – Semmit, de semmit? – Semmit, de semmit, semmit, de semmit, semmit, de semmit, semmit, de semmit, semmit, de semmit. – Te sokszor szoktál hazudni? – Nem… nem sokszor… tulajdonképpen sosem hazudok. – Én egyfolytában, mindenkinek, akárkinek. Ha igazat mondanék, ijesztő volna az életem. Halott lány volnék. Egy csodálatos, őszinte, halott lány. – Te…

Még a délutáni fényben csinálok képet a nekem szánt szoborról. A Gardenig eltévedünk párszor, de tökmindegy. Mindenki mond magáról valamit plusz név. Á.A. vagyok, egy vodkát hozzá’! Történetek. Kiszorultam a kanapéra, de visszanyaltam magam. Eszünk kacsát meg csülökpörköltet. Meg tejespitét. Tocsog. Gundel-palacsintát. Az is. Jó. Aztán megint kacsát. Aztán hideg pörköltet. Pite. Szőlő. Tullamore Dew. Azt mondják, az élettapasztalat számít. Ha több időt töltenél velünk, jobb költő lennél. Persze Gyere őrült és persze Csakazértis szerelem. Pont úgy, kicsit se más. Hatos csoport a tér-idő viszonylatban. Az ember alapvetően monogámiára tervezett, csak nem hosszú távon. És mindig, mindig csak a számok. Huszonötéves pina akkor is jó, ha rossz. Pont alvás nincs,…

Ma a legkisebb gyerekem ágyáról is lekerült a védőkorlát. Kategóriák: lezár, kiszolgáltat, felkínál, enged.