„1. Ha tudod, hogy itt egy kéz van, akkor mindent elhiszünk neked.” kkl „Kabáton, bundán, ruhákon keresztül áramlott, ami a kesztyűs kezek között az imént megszakadt.” N.P. „bolyongani, vizsgálódni, bejárni és felfedezni, ráismerni (kivonni csak a szummát lehet), megszeretni teljes felületét — s már csak vonal lennék” kkl

Azt képzeled, hogy ő tanár, ő meg bíró? Szerinted ő pilates oktató, ő pedig költő? Vagy fordítva? Ő a költő, ő a tanár, és ő mondja meg, hol van az igazság? De akkor ki a peformansz-előadó, és ki a marketinges? Ő filmet készít, ő rozmaringos sütit Lebovitztól, ő meg blogol. Nem, ő blogol, és ő csinál sütit. Szeretnéd, ha ő olvasna fel? Ő felolvas, ő megmutatja, te pedig nem tudod, hogy ő akkor mi. Ez egy ilyen hétfő lesz.

„Meg­kí­sé­rel­tem a pi­ros és a zöld szín­nel ki­fe­jez­ni az em­be­rek bor­zal­mas szen­ve­dé­lye­it.” Van Gogh

Volt egyszer egy születésnap, október 28., egy férfi, Kemény István, egy könyv, Állástalan táncosnő. A születésnapján megkértem a férfit, hogy dedikálja nekem a könyvét, ne az első oldalon. Ahol kinyílik, ott; ez a kedvenc játékom, A szenvedély-negyednél nyílt ki. Az 1990. jún. 26. alá azt írta, hogy Ritának szeretettel István, és dátum, kedves, picike betűkkel. Azután szólt a János, hogy menjek velük felolvasni, magányosan ténferegtem épp. Ezt a verset, gondoltam, elteszem neked. Ahol most nyílik ki, inkább azt olvasom.