Az első dolog a nevem, a második azoknak a szeme, a harmadik egy gondolat: hamarosan meghalok, nem fogok meghalni. Hamarosan meghalok nem fogok meghalni hamarosan meghalok nem fogok meghalni hamarosan – térdig ér a víz (…) hamarosan meghalok nem fogok meghalni hamarosan meghalok nem fogok meghalni hamarosan meghalok – a hullámok körös-körül mindenütt, nem szabad gondolkodni, merre van a szárazföld? ki visz oda, ki parancsol?, a szél, az áramlat, a siránkozó imák, a dühödt imák, a tomboló tenger, a félelem, hogy /A. Baricco: Tengeróceán/

1. törölközőt nem lehet, a kopott frottírt, szélén pár kínai nefelejcs, nem lehet otthagyni véresen, papírt terítesz alám, mint a nőgyógyász, ha elfelejti letakarni a műbőrt az előző páciens után, illetve mégsem úgy, mert ő rám szól, te szó nélkül emelsz meg. 2. nedves ánégyesekkel borítasz, összeérnek a lapok, megigazítod, ahol szétcsúszik a lélegzés miatt, vársz, vársz, és közben nézel, míg hason fekve száradok, amikor már kemény, rajzolsz rám, ikszek, számsorok és egy nyíl, tömören színezve sárga filccel. 3. egy blokkra írod rá, hogy szeretsz, a bolt:730 kassza:2 pénztáros: h.edina alá, üres fehér csíkban szeretlek a vonalkód fölött, földre esik, amikor fizetem a pizzát, bekapom, mielőtt észrevenné, rágom a blokkot,…

Kimegyek a domboldalba-baba, Készítem a hógolyókat én! Ez a kis illúzió… Egy illúzió… Egy olcsó kis illúzió… Trafikból néz reánk, mosolyog meztelenül Szeretem a szemed színét De nem tudom a neved se még Ébredj alvóbaba, elbutít az álom Ébredj alvóbaba, játszadozz az ágyon Az ózonlyukat megfoltozni nem lehet az én babám a napra már nem mehet A műanyag szervetlen nem bomlik le rendesen, de rendesen Színhiányos érzelem Széllelbélelt értelem Szertefoszlott képzelet Eszter szerencsére most már látható, minden porcikája olcsón kapható, s az összes érdekelt fél boldognak mondható. Veszek majd neki Barbie ruhát, Barbie kiskutyát. De ha kifutott a vonat, ha zárva van a bolt, mindegy mennyit késtél. Az ördög útja…