Elmegyek egy virágosbódé előtt a Podmaniczky-Körút saroktól nem messze, sietek, elmegyek előtte, vödörben vágott jácintok a földön, először érzek jácintszagot, február van, huszonhét. A zebránál állok, piros lámpa, vennem kellett volna egy szálat. Állok, vennem kellett volna, sietek, visszafordulok, veszek egy szál fehéret. Selyempapírban viszem, szagolgatom a Csengery utcáig, krónikus bel. Fölmegyek, harmadik emelet, folyosó vége. Ül az ágya mellett a tolószékben, kiültették, ne csak feküdjön mindig. Húzok mellé egy széket, ülünk egymással szemben, mondom, hoztam virágot, és odanyújtom. Közelebb hajol, meg akarja szagolni, nem megszagolja, kinyitja a száját, be akarja kapni a virágot. Virág, mondom, jácint, szagolja meg. Ráterítek egy plédet, körbebugyolálom, nem lóg ki semmije, az erkélyajtóba tolom.…

ilyesmiket találtam a neten, amikor beírtam, hogy egy év. Sőt egy év alatt visszakeresheti a tandíjat, 7 méretet fogytam, egy kisebb községnyi ember tűnt el Hajdú-Biharból. Nem kell ide pátosz, azt gondolom, aztán azt, hogy mégis kell. Egy blog az csak egy blog, de egy év. Nimród megkérdezte tegnap, hogy kettő, az sok? Mondtam, csülökből egy ülésben eléggé. Rászólásból, tudniillik ágyban könyöklés és ebédnél hangos beszéd, oké, annyira nem vészes. A Sziveris dolgot, vadidegen testek csapódnak be az életünkbe, és eltűnnek hirtelen, de úgy, hogy még véletlenül se mondhassuk: nyomtalanul, ha rávetíteném erre az évre, de nem vetítem. Vetítek, ide például megint Nimródot, megint tegnapról, az elég ártatlan, gyereket előretolni jót…

“A meghalás meg a születés között a feszültség ideje ez Magányosság helye hol összefut három álom A kék sziklák övezte tájon De ha a borókafáról remegő hangok elhalnak a csendben A másik boróka remegése feleljen.” /T. S. Eliot: Hamvazószerda/

az állatmintát nem szeretem. zebracsík, ocelot, főleg oroszlánfolt, kölyökoroszlán, annyira közönséges. általában macskanadrág. párducos, feszül, mert ezeknek feszülni kell, úgy igazán vad. az a lényege, hogy meglássák benned az állatot. csinálhatod ügyesen, diszkrét, szolid angórapulcsi, akkor is. jelzés, mint a szag. mész az erdőben, túrázgatsz, és egyszer csak pofán csap. tudod, hogy itt járt, nem tudod, szarvas, őz, micsoda. én ilyenkor félni kezdek, figyelni az árnyakat, hallgatózni és kívánni. megkívánni a húst, vadhús, hozzá valami édes illik, lekvár és krokett, nem így, nem asztal és székek, nem kell semmi, kitépni a lándzsát a szőr közül, hideg van, nappal forró, éjszaka egészen jéghideg, kell a tűz, a fekete és vörös bogyók,…