Ne vegyé’ bóvlit meg fakardot! Ez olyan, mintha alpesi lenne, de nem az. Túléltem a halált. Mint egy cserbenhagyott gyalogos az út szélén. Valaki lázad? Tegye fel a kezét! Demójézus. Zoknik, gatyák pluszpont. Három napja spórolok arra, hogy a Hargita tetején nutellázhassak.

kint                                         bent                                        bentebb Könyvtár. Bordó füles fotel. Miniszendvics óriáskifliből. Jaffa. Ebédlő, négy érintetlen teríték. A Lehel szobája. Türkiz kápolna, énekeskönyvtartó a székek alatt. Sapientia. Religion and Female Body. Táblarajz filccel: bojtos farkú elefánt, bagoly. Álmos bagoly. (Részeg.) Díszterem, kőtobozok. Nike focilabda. JPG-k: hegytető, leölt disznó, Kecskemét, karácsony, szemétsöprés bekötött szemmel. Sárgabarackfagyi. Zsódi. Egy film, kódexírás vs. falépítés. Fél hét. A pince, a még sötétebb pince. Kedvesség, finomság, lélek. Bayern München-Chelsea esélyek. Esti napsütés.

„(…) Dupla borravalót ad, a menetdíj dupláját, nézem, nagyon kell a szemét keresnem, röpke villanás csak, rebbenő, fájhat valamije. Kiszáll, megkér, hogy várjam meg. Bemegy, botladozik, míg nyitja a kertkaput, támaszkodik az oszlopnak, nekem tulajdonképpen mindegy is, de van ebben a nőben valami, amit nem tudok elrakni a polcon, felteszem, nem illik az enteriőrbe (…)” /Hegedűs Ágota: Könnyűszer/ „(…) mi nem csináltunk semmit, mert vacsora előtt felfedeztük a Taxisofőrt a tévében, és azt néztük, végre angolul; én egészen elbódultam attól, hogy eredetiben hallom Jodie Fostert. Most megértettük, mi az, hogy szinkron: Jodie-nak itt egészen mély hangja van, nem úgy, mint a magyarban, és hallatszanak a zörejek (…)” /Magyari Andrea: Aki…

Épült a házunk, apámmal mászkáltam az épphogy felhúzott falakon, alattunk száz méter mélység, százezer méter, anyám nem tudhatta meg. Megtudta, nem engedett át többet, legfeljebb kekszgolyót vihetek a melósoknak. Kilépek a kapun, elüt egy bicikli, onnantól megint mászkálhatok fönt, a keskeny téglacsíkon. Mindenki nagyon büszke rám, mennyire bátor, milyen kis vagány, ezt mesélik még évek múlva is. Én meg azt mesélem majd, hogy pont öt, amikor folyton szerelmet vall, ánégyesen porcukortömb-készítő gyárat tervez, jedierővel nyitja ki a fotocellás ajtót, és disznóvágásra mégse megyünk, hogy a malac ne haljon meg.