Valahonnan a szétszedett rézágyak mögül előkerül egy kartondoboz. Anyám hozza be, jó lesz a kölyköknek játszani. Lim-lomokkal tele nagy, barna kartondoboz, ellesznek vele egy darabig. Sorban hozzák nekem a dolgokat, hogy ez mi? Kosszarv. És ez? Misa Mackó, olimpiakabala. Ez meg micsoda? Öngyújtó. Hogy tudna ez gyújtani? A fiam pont annyi idős, mint a versben én. Megkérdezték tőlem, szerintem hogy lehet vele tüzet csinálni, azt hiszik, hülye vagyok, egy arany talpon álló arany földgömbbel hogy lehetne, hát így, és megmutatják, kettétörik a szép földgömböcskét, középen a láng, öcsémet elbűvöli, engem csak a zöld bársony az alján, jó lenne lekaparni, kaucsukbabám párnája lehetne, ellopom, nem jön le, csak az árcédula, és…

Kisajátítottam egy szobát, a fiam egy hónapig az apjánál van, lett Woolf-féle saját szobám. Nem manzárd, és nem tetőtér, dehogy, padlás ez, egy nagy, háromszögű ablak, a többi ferde. Kuckós, fészkes, minden csupa bézs. Kisfiaim még nem olvastak Márait, amikor már drapp néninek neveztek el. Persze még azóta sem olvastak. Bezárom magam, bezárkózom, ne találjanak meg, mintha nem lennék, nem vagyok, egy idő után nem is keres senki. Kitalálok magamnak embereket, nőt, férfit, velem vannak, képzelt lények bézs padlásszobában. Kávét azt hozok fel, kávé az legyen, porkávé, tudjátok. Egy szőke nő ül mellém. Terveztem függőszéket a gerendákra, beleültetném, így marad neki a szék az íróasztalnál. Szép, szőke nő vagy, veszettül…

A Diszkoszvető simán meglett, a fák alatt a MOGAAC mellett, szemben a teniszpályákkal. A Tunyaságot jöttem fényképezni, a sportoló fiút találtam meg helyette. Visszamentem a várba, hátha ez van ott, ahol amannak kellett volna lennie, de nem volt. Megnéztem megint a neten, R. Kiss Lenke, alumínium, 1966, végig az összes képtalálatot. Annyit tudok, hogy város, művész neve, évszám és a cím, fénykép nincs róla sehol. Elképzelem a Tunyaságot. Nőt keress, mondja a férjem, pofát vágok, pedig nőnek képzelem, pergola, félmeztelen csaj, feje alá teszi a karját, másik kezével a földön piszkál egy bogarat. Először az ismerősök jönnek, akikkel összefutok, aztán azok, akikkel nem. Fölhívom őket, nem tudnak semmit a Tunyaságról.…

Nyolc év körüli kissrác teker az apjával a töltésen. Elzarándokolnak rendre a zsiliphez, a biciklit a gátőrháznál hagyják. Nézik, ahogy zuhan a víz, nem nagyon szólnak egymáshoz. Egy ideje már nézik, fehér hab, szürke gomolygás, amikor megjelenik mellettük egy tiszt. Biztos, hogy tiszt, köpenye van és tányérsapkája. Hét órakor robbantás. Elmondja még párszor, mindig ugyanúgy, olyan hangon, mint egy kisgyerek, aki beszélni tanul, hét órakor robbantás. A Tritol tornya hét órakor kettészakad. Először kifröccsenek alóla a tartópillérek, végül ledől a tetejéről a kocka, az egyben marad. Mintha egy őrült haja volna, úgy állnak ki belőle a körvasak. A kockában még volt fönt, amikor épp nem ültek benn az oroszok, lehetett…