Passaunál már senki nem tudta, ki a franc az a Goethe. (Schein Gábor – vers) asztalitenisz hullaszínű, bézbólsapkás, pattogtat vontatottan, mint száraz csokor, égőn, bárcsak levennéd (Simon Márton: írj egymás alá egy főnevet, stb. – slam poetry) Ki ne csókolózott volna még a toronyszobában? (Egy nem JAK-tag) ~ ~ ~ Fehér abrosz mellett fehér (végiggombos) köpenyben konyhásnők. Téblábolok, hova üljek, legjobb az ajtó mellett a hőség miatt, mégis inkább legyen ugyanaz az asztal, mint ahonnan láttam. Földre vert tányérok (kettő, egy leveses és egy lapos), kanál-, és villacsörgés, kés, katonavászon zsák. Szép, sima csönd és hosszúra nyúlt pofák, meredt szemet forgató legjobb haverok, hátbaverő sok fasza gyerek (csupa entellektüell). Csupa…

A Lédáért mentem ki. Át akartam élni, belehergelni magam valami vad elmúlásba. És kerestem az őszt az avar miatt. Találtam száraz levelet, elszórva, mint a pikkelyek a zöld füvön. Még nem avar, csak jelzés, hogy szükségszerűen így folytatódik tovább. Körbecsókolja, megnedvesíti, eltépi a nap, a köd, a szél az összeset, hogy aztán lehulljanak. Vállakra, szárnyra, megtelik velük a szétvágott műanyagpalack. A férfit is le kell majd söpörni, ha nem jön el hozzá senki, én itt leszek. A kezemmel simítom végig. Csak nézem, ahogy először néztem, a térd és arc találkozását, a gyönyörű kulcscsontot, a bánatot. Nem tudtam elszakadni tőle, nem tudok, ez marad meg nekem, a kőangyal egyetlen mozdulata.

A gondolatot meg lehet mutatni? Annyira jó gyereknek lenni. Minden szám démon, például az ezer. Milyen lehet az állatoknak az élete? Nem terítek, most már kiszálltam a házimunkából. Lehet egy felnőtt egy gyereknek a fia? Nem vagyok én alkoholista. Hű, de átlagos ez a róka.

Azt mondja a Nyirán Feri, hogy boksaégető szeretne lenni. Vagy vadakat terelő juhász, de az engem nem nagyon izgat. A boksa viszont eléggé, igaza van, tulajdonképpen én is lennék valami olyasmi. Mostanában becserkész az erdő. A Doppler is kiköltözött, és milyen jó volt neki. Ráéreztem pedig az ízére egyszer, aztán hagytam veszni. Nyolcadikban még nem tipikusan dönt az ember az erdő mellett, mikor annyi nagyszabású tervet állítanak elé. Gyanús akkor lesz a dolog, amikor kipipálva a nagyszabású tervek, és csak ülsz körülvéve a szerzeményeiddel. Amikor elkezdesz nyűgösködni, vagy pont nem szólsz egy szót se mélyen benn a nyárban. Legjobb a nyár, nap süt, szabadság, semmi nem kötelező. Mekkora átverés az…