Ma délután elhatároztam, hogy naplót írok. Elég klassz volt ez a nap, csak egy kicsit unalmas. Megnéztem a tv-ben a Wagner egy részét. Szar volt. A 2-esen egy gorilla-szülést. Az jobb volt. Apropó, Krisz. Megkérdeztem anyutól, hogy elmehetek-e velük lovagolni nyáron. A válasz egyértelmű volt: NEM. Ehhez volt /lett volna/ kedvem, de hát ha nem, nem. Lehet különben, hogy addigra már nem is leszek jóban a Krisszel. Anyuval meg nem kezdek el vitatkozni. Délután angol, francia. Aztán vettem éltető nedűt /Cola/. Tanultam. Megnéztem egy filmet és a Péntek esti randevút. Most már rettentő álmos vagyok. Ja, elolvastam az Elemérnek hozzám írt áradatait. Szegény. Hányinger. Krisz küldött egy táviratot, hogy kedden…

Végigbeszélgettünk egy délutánt, végigálltunk, nem kerültünk nyolcvanszor nyolcvan centin kívül. Illetve egyszer, amikor elugrottál sörért, de az nem számít, mert én akkor sem mozdultam el. Lehetett volna csinálni rólunk pár kockafelvételt, vagy néhány skicc, állok, dőlsz, guggolsz, dőlök, támaszkodsz, állok, végigpörgeted, kineográf. Valami furcsa, izé, tünet, szól rám a fickó, akivel végigbeszélgetek egy délutánt, valami skizo. Hagyom, hogy kiszenvedje magából a teóriát, kényszer meg hallucináció, pedig tudom, miről van szó. Megszagolok mindent, fölszedi a földről a kólásdobozt, limited edition az olimpiára, nincs benne semmi különös. Másnak a bőrtáskájában a textilbélést, ereszcsatornát, és T.D. radírjára is kíváncsi vagyok. Most úgy mozgunk a nyolcvanszor nyolcvanon belül, hogy én dőlök az oszlopnak, ő…

Nem, nem volt családtag, vagyunk itthon bőven, nem kell még valaki, akire figyelni kell. Lesni a kívánságait, rezdülni minden köhhenésére, tapaszolni a karcolásait, nem. Megtankoltuk, aztán hadd szóljon, igaz, nem hajszoltam túl. Csak egyszer versenyeztem vele autópályán, Kőrösre mentem anyámhoz. Kicsit be is voltam szarva, most aztán ziher, hogy lekapcsolnak, de megúsztam, ez meg bírta százkilencvennel. A köcsög BMW-s miatt volt, lehet, hogy nem is BMW, nem ismerem fel az oldalról az autókat, jött végig mellettem centire a pasi zöldalmaszínű Fruit of the Loom pólóban. Cicázott, nem volt kedvem cicázni, inkább leráztam, tisztára GoldenEye, Lajosmizsénél kicsit tovább is mentem, anyám berágott, hogy már rég otthon kéne lennem. Máskor meg, tavasz…

Utálom lemosni a bordó körömlakkot. Majdnem fekete, azt szeretem igazán, ha jó alvadtvérszínű. Lemosni nehéz, sok vele a maszatolás, kenődik, csomó lapocskát kell elhasználni, így is marad a csücsköknél. A fiúk utálnak könyvet csomagolni, összeér a két utálat, kihasználom. Ülök az asztalnál, illesztek, húzom le a csíkokat, vágok, alakul a csúszós könyvkupac, hamvas még a nejlonborítás. A két kisebb a lábaimnál térdel, nagy az egyetértés, nem vesznek össze, mindegy, kinek jut a jobb. Erika lemosó, nincs benne aceton, locsolhatják nyugodtan szanaszét. Precízen csinálják, nézik egymásét, melyik a szebb. A csücskökben most nem marad semmi, a legnagyobb azt mondja, olyanok, mint a rabszolgák, szerintem meg mint a cipőpucoló indiaiak. Őt is…