Tisztelgőn gyúlnak a muskátli piros protuberanciái? Mentünk felolvasni, és igen, valaki szólt, hogy nézzek már fel, ott az ablakban mi van. Mennyire szépek a virágok, érdekes, hogy novemberben is mind milyen piros. Nem lehetett megtapogatni, leszakítani egy szirmot igazolásképpen, de még fényképezni se, túl magasan voltak, túl sötétben. Sietni kellett, késtünk már így is, nagy volt a forgalom a városból ki. A muskátli nem érdekelt tovább, meséltem feszt, mit ebédeltem, nehogy elképzeljem az ötven embert, már vagy fél órája várnak, csak ne legyenek ötvenen. Bugyborékolt a panír, annyira friss camembert-t, és padlizsán is lett mellé nekem, mert a pincér megsajnált, hogy nem tudok dönteni. Mindig ez van, sosem egyet szeretnék,…

Jóga. Ez nyert. Semmi-fehér képen egy pacák, nagyapám hívta az ilyesféléket pacáknak, közben meg abban sem lehetsz biztos, hogy férfi. Lehet, hogy nő, nincs, ami utaljon a nemére. Sonkalábától akár Kucu néni is lehetne. Látszik, hogy jó neki, amit csinál, fejtetőn áll és könyéken. Nem zavarja a tömlőhasa, nem zavartatja magát, kalimpál békésen, a lábujjait azért beigazította. A derekán van valami bokréta, elsőre picit fanszőrzet, de aztán gatyamadzag. Ez olyan ha rossz kedved van vedd elő kép, kinyomtatom, legyen meg biztos, ami biztos. A Zenekar kopasz kukacai persze emberek, de nem kell hozzájuk haj, csizma, bőrdzseki, esetenként még fül se kell. Kicsit megakaszt, fül nélküli zenekar, tényleg, hogy egy sincs…

Bojt és űrhajó, így ébredt egy reggel. Arany univerzumba képzelt hét plasztik mini űrhajót és két mesés függönybojtot. Az egész napja ezzel telt el. A bojt ügyesség kérdése, aprócska csel, és már nála is volt. A nagy ház nappalijában úgy csinált, mintha megszédült volna, a függönybe kapaszkodott, össze kell húznia, bántja a szemét a fény. Szegény mami még vízért is kirohant neki. Addig épp jól el tudta igazgatni a zsebében, laza kardigánt húzott fölé, hogy ne látsszon, nagyanyja szerette vizslatni induláskor, attól félt, meglopják, nem bízott senkiben. Pár penge kellett, egy zsilett meg a sniccer, az volt a kedvence, utaljon valami a gyűjteményben arra, hogy bármikor be lehet fejezni. Ez…

Nininek, Sanyinak Egy álomból jött az ötlet, átbiciklizek Ausztriába két tyúkért. Karácsonyra, tojni kellenek. Tényleg, nemsoká karácsony, sülnek a piskóták dögivel. A gyerekek meg odáig voltak nyáron, viadalt rendeztek és kidobóst a szomszéd óljában. Most megint vidékre megyek, csak másfelé, a vásárt ugyan elmosta az eső, de egy telefon elég, tízre itt a két tojó. A kakas még kicsi, arra nem jó, tavaszra viszont már tudni fogja. Kartondobozban hozom el, nincs nekem kosaram, aztán körbejárom a várost. Az ácstól léceket szerzek és forgácsot, a Szolnoki úton tápot kevertetek, legyen benne dara meg napraforgó, elég egy faláda elülni, azt pedig a varrónő férjétől kapok. Épp csűröm a csomagtartóba a zsákot, amikor…