“Csak egy út volt, mint a többi. / Mint bármelyik másik út. (…) Fehérbor, hamu és mandula íze. / Sózott halat ettem és többnapos kenyeret. (…) A rakodók tévesztették el a dokkot? / Vagy én szálltam rossz hajóra végül? (…) A szívem is üres. // Szemem a látványt elfeledte. (…)” /Babiczky Tibor: Napnyugati utazás/

Azt mondják, rá hasonlítok, azt mondom, igen. Hegyes orr, vékony kéz, pengeszáj és persze a kék sündisznószemek. De ilyen sosem voltam hétévesen, és nem a szárny miatt. Mert szárnyat épp szerezhettem volna, igaz, rózsaszínt és kicsit szénporosat, volt a kamrában egy öreg szekrény. Lógott az ajtaja, az oldalát szétverte, amikor öntötték mellé hegyekbe, a brikett, a fogasok lecsúsztak a rúdról. Állítólag akkor törött le, amikor nagymama barátnője beállított nercben, felakasztották a bundát, de olyan nehéz volt, hogy leszakította az egészet. Nagypapa szerint dehogy volt nehéz, hanem a millió gallér meg stóla, attól feszült meg a zsanér is. Kiszolgált a szekrény, ment a szenesbe, telepakolták csupa kacattal, anyám játékai és a…

Megmondod egy képről, hogy nyár van vagy tél? Hogy milyenek a fények, nem derül ki, azt hiszed, júliusi reggel, pedig december, dél. Most nem a csókolózó pingvinek a lényeg, hanem az angyalok. Mindenütt annyira karácsony van. Nem gondoltál arra, hogy de jó volna már az elején egyszer csak simán kiszállni? Amikor kirakják az első műfenyőt a plázákban, szóval rögtön Mindenszentek után. Na persze, hogy magyarázod meg, hogy fogod megmagyarázni neki meg nekik, hogy idén nem, nem pont úgy, mint eddig, sőt sehogy. Kimarad az, hogy már tizenhéttől napra be vagy osztva, órára, megy az egyeztetés, aztán a nyűglődés, nem létezik, hogy ne tudjunk összeszervezni egy kis karácsonyt, egy egészen kicsit.…

A bébiszörnyekkel az a baj, hogy egyszerűen bedőlsz nekik azonnal. Könnyű dolguk van, csak fölhúzzák picit az orrukat, kivillannak a rizottó fogak, és kész vagy, nekik meg hízik a májuk, főleg a nagy tétlenségben. Később már ugrabugrálnak, ha azt akarják, észre ne vedd, hogy csalnak, úgy csinálnak, mintha, közben meg ők dirigálnak. Menjünk most rögtön Siófokra, ha már rákínoztam anyát, hogy ne jöjjön. Persze elmentek, nem akkor, rögtön, mert vannak még nálánál is hatalmasabb szörnyek. Nagyon kínozni nem kellett, hogy itthon maradjak, Siófok télen, szóval annyira nem vonzott, jég meg rianás igen, de az még sehol se tart. Ha valami érdekel ilyenkor kint, az a Tisza, vitatkozni ezen ugyan inkább…