Azt mondja, melléd ülök, pedig nem mellém ül. Leülök melléjük, én is félek. Az az üres papír, tudod, az üres képernyő. Ők sokkal nyugodtabban félnek, nagyban félnek, én kicsiben. Betelik, nem telik, egyáltalán elkezdődik-e. Nem az, hogy leírsz pár oldalt, ott még nincs elkezdve, nem feltétlenül. És van, hogy fordítva, mire leírod, vége, kinyiffant, kimúlt. Erre jön nekem a Szív. Adott az a kis megperzselt, félbevágott múlt, legfeljebb nincsen rá szavad, vagy rossz, helytelen szavakat találsz, de az is történet. Tessék. Másképp ver a szív innentől. Ha egyszer én is el tudnám mondani, hogy tessék, és a Szív úgy érezné, hogy benyúltak egészen a legbelsejébe, ahol ha túl meleg volt,…

Nem tudok franciául. Ezért csak tippelek, mit jelent, Bisous Tordus. Kicsavart, megszakadt, tiltott, kiválasztom, ami legjobban tetszik, legyen az elgörbült. De nem itt kezdődik, a francia sem, az ott, hogy valamikor tudtam. Egy darabig jártam Micu bácsi feleségéhez. Micu bácsi jól bridzselt, jobban, mint Papika, kárpótlásképp hozott neki egyszer három bébifenyőt. Kettő megfogta, a középső csenevész lett. Úgy kezdődik, hogy síszünetre hazamegyünk, és fekszik már mindenki. Rendellenes pozíciók, fönt hideg van, ezért lent alszunk halomban. Este sokat ettem, lebbencslevest és darált reszteltmájat, egyik a gyerek kedvére főtt, másik az enyémre, közöttük egy pirításnyit pihentem, a fagyos májnak jót tesz a meleg kenyér. A máktortát késpengével faragtam, sose sikerül egyenletesre, hol…

A legutóbbinál azt mondtuk, oké, nem lesz könnyű megoldani, volt valami alapvető nehézség a kapcsolatunkban, de megoldjuk, hogy még mielőtt bekövetkezik, nekivetkőzünk egymásnak rendesen. Hogy hol, az elég kérdéses volt. Addig taktikáztunk, míg majdnem elszúrtuk a napot, azt hittük, van még negyvennyolc óránk, nem volt. Komolyan vettük a fenyegetést, és örültünk, hogy leveszik a vállunkról a terhet, döntenünk kell. Jól, szarul, nem ennek volt jelentősége, a döntést nem kívánta egyikünk se a háta közepére. Nem lett vége, megúsztuk, minden maradt a régiben, a délelőtt viszont világrengető volt a barátnőm üres albérletében. Megtervezhetnék pár dolgot, néhány apróság, amit mindenképp szeretnék. Ezeregy film, könyv, étel, azért se vettem meg, hiába könnyen lerendezhető,…

Elegem van. Elegem. Csak szimplán, meg se kell mondani, miből. Élet, úgy általában. Az viszi a pálmát. Aztán jönnek a részletek, hó. Arra fogod, köcsög hó. Hideg, sötét reggel. Közben meg nem is arról van szó. Fázik a kezed, na és, kiüt a só a bakancsodon, ki nem szarja le. Gyerekem ezt énekli sajnos, hülye PSY, hülye Gagnam Style, ne fészbukozzá! Ötévesnek jól áll, tizenötöt szájon kapom ugyanezért. Igazságtalan a világ. Lehetne csatakos a hajad, megfagyva a füled, hát nem emlékszel. Dehogynem. Várok az állomáson, fél óra, egy, késik a vonat. Nincs még mobil, hogy addig elcsevegnénk. Nem tudom, hol jársz, remélem, felszálltál Zuglóban. És nem aludtál el, mint néha…