Egyszer kaptam egy embert. Csak úgy, ajándékba, egyszer, valamikor télen. Nem volt rajta semmi különös, sima, átlagos ember. Lehetett hozzá beszélni, hallgatott, néha bólogatott, és pontosan értette, mit mondok. Szerettem, ahogy ült előttem szétvetett lábbal, inkább előredőlt, nem, mint mások, hanyagul a háttámlának. Onnantól, hogy megkaptam, lett egy zsebkendőnyi hely, ahol könnyű volt, és vidám. Pedig az arcát szomorúnak láttam, az oroszok jutottak eszembe, ha ránéztem, orosz költők. Amikor máshol voltam, várni kezdtem, hogy lenne már előttem, gyűjtök neki csip-csup dolgokat, és föllistázom, mit mesélek majd. Nem sokkal később ráfogták, hogy itt nem ajándékozás van, hanem lopás. Előkészület, kísérlet, miegymás, maga az ajándék pedig a tettestárs. Megtudod, hogy az angyal…

/… forwarded message …/ „Írd le valahova, hogy mit szeretnél, milyen legyen a pasi. Érdemes a belső tulajdonságokra koncentrálni, plusz olyat beleírni, hogy egészítsétek ki egymást, tudjon kezelni téged, stb. Aztán lefekvéskor lazulj el teljesen, ehhez ajánlok egy jó módszert. Lefekszel kényelmesen, és elmondod magadnak 3-szor egymás után, hogy 3 (képzeld el a hármasokat), utána 3-szor egymás után, hogy 2, majd 3-szor egymás után, hogy 1. Szépen elképzeled ezeket a számokat, minden mást kizársz. Ha ettől nem vagy még elég laza, akkor ugyanígy csak simán számolj vissza 10-től 1-ig, csak képzeld el a számokat. Na, ekkor már az alváshoz nagyon közeli állapotba kerülsz. Ekkor képzeld el a pasast. Magasság, testalkat…

Hirtelen rám tört a nosztalgia pont egy hét után. Pedig az csak egy szimpla szombat volt. Ez meg olyan cifra, van benne minden, hóvihar, traktor, barátok, boldogság, még a világ legjobb fagyizója is terítette nyári kínálatát itt, a határszélen. Mintha éppen tavasz lenne. Akkor egész nap hevertem, zöldséglét ittam, a cékla nem tetszett. Ha akartam, zabkását főztem ebédre. Nem szóltam egy szót se. Fiam azt mondja, a Gábor Áron, az egy híres focista. A rézágyú legyen a Puskás Ferencé, mert annak kell a fegyver, a tankok meg jönnének inkább errefelé. Az újság elején az pedig egy ócskább gokárta, mint amit ők csináltak pár nappal ezelőtt. Éjjel ott nem ébredtem fel.…

Fiú: Jó volna, ha itt aludnál. Lány: Majd, ha egy kicsit nagyobb leszek. Fiú: Ne legyél már félős. Lány: Jó, majd hozzád mászok át éjjel, akkor nem kell kivárni, hogy nagy legyek. Megegyeztek. A lány ül egy darabig, mereng, elégedett. Aztán feláll, hogy most már inkább fényképezné a macskát, és fényképezi. Közben a legnagyobb fiú megkérdezi a fiút, hogy is van ez, merthogy eddig egy másik lányt akart feleségül venni. Úgy, hogy a lány azt mondta, szerelmes belém, ezért szerelmes vagyok belé. És a másik? Az elég sokszor megszívatott, de attól még feleségül veszem. A fiú anyja fél, hogy nem lesz ez így jó. A lány kacag, fényképez, a fiú…