Mottó: A világon minden lassan és tévutakon halad előre, nehogy elbízza magát az ember, legyen csak szomorú és elveszett. Bánatos szemű orosz költőként konferáltam fel az óvodában anno, vigyázat, itt dúlni fog a lélek, és igazam lett. Dúlt, közben meg ült, mindig volt baja. Ha kérdezted, mégis úgy tűnt, mint aki elégedett. Búzavirágkék derengéssel nézett, és esküszöm, az volt az érzésem, hogy valamit épít belül. Sose volt ott, ahol kellett, egészen. Ma pont ugyanígy van minden, csak az elmélyülés mélyebb. Simogatom a homlokát, mi van veled?, már miért lenne bármi rossz, az örömhöz nem kell mosolygás. A barlang, az olyan lehangoló, a пещера, figyeld, milyen vidám. Elhatározza, hogy Moszkvába megy,…

Jön a telefon az Ernstből. Nem telefon persze, csak képletesen, hogy menjek felolvasni. Kiállítás nyílik, arról beszélgetni. Előtte végignézem az egészet. Egy teljes napra vágyom, sok napra, bezárkózni oda, és csak ülni, állni, lenni a képek és szobrok előtt. Az életed van mindben, az én életem valahogy így. „Volt egyszer egy tenger, hullámzott, ahogy hullámoznak az összes tengerek, de nem a szél korbácsolta fel, hanem az emberek léptei. A föld abban a teremben fel volt szórva rizzsel, vastagon, úgy, hogy elsüllyedt benne a lábfej, azt mondtad, egy egész indonéz falu elélne rajta vagy három hónapig. Bennem leginkább a szag maradt meg, az a nyers növényszag, és hogy legszívesebben lefeküdtem volna,…

J.K.-nek és J.K.-nak És egyszer csak megbillen minden. Volt az a libikóka régen a játszótéren, alul egy félkör, fölül sima négyzet, széles terpeszben kell állni rajta, döntögetni jobbra-balra. Egyensúlyozol, semmi ügy megmaradni egy libikókán. Hogy felborulna, képtelenség, nekünk azt mondták, tartja valami középtájt. Ez egy ilyesféle játék. Kicsit nehezített terep, nem kezdő egyes pálya, inkább felnőtt kettes, gyakorlott túlélőknek. A félkör nincs betonba szúrva, nem fog megtartani, te tartod magad, amikor megbillen. Ha mégis csúsznál, nyugodtan kiabálj, végignyúzza hasad, hátad a négyzet, kit érdekel, hogy fáj. Legalább van neked tenger, szárazföldön hullám, sóíz, ringatás, kétféle szemkék, egy világosabb és egy sötét. Milliónyi szín, az én szerelmem fehér is, piros is,…

Halászlét csakis a Kiskőrössyben! Volt ugyan vita ekörül mindig, hogy melyik legyen, a Szegedi játszott még vele szemben, valaki állítja, hogy az Algyői, errefelé vérre megy a halászléügy. Meg a hamburger is, egyik szerint rettenet volt, másik szerint pedig a sarki óriáshamburger volt az igazi, kölökfejnyi buci, folyik ki belőle a cucc, cipők orrán köményes körözött-pompon. Kötelező fagyi, mindegy, hogy széjjelfagyunk, de fagyi, az kell. Virág zárva, kis Virág, nagy Virág, mind, van viszont helyette másik, másikban százféle íz. Kiülünk a térre, három asztalnál jó nagy, jó hangos kupacként, főleg, amikor az jön, hogy álltak ott egy csomóan, színes kavalkád hangzavarral, odamegy a Csera megkérdezni, mi ez a rendezvény, hát…