Ismertem egy férfit, aki tengerparti narancsligetek helyett Pomázon bérelt szobát egy kis kertes ház alagsorában. Ahonnan elindult, ott hóvihar tombolt. Kóbor kutya szaladt a lába közé; megijedt tőle, és átszaladt az utca túlsó oldalára. A hideg és a félelem állandóan útitársául szegődött, valósággal megtébolyította. Nem volt hová mennie. Addigra már rég lemondott a nevéről, mint minden egyébről az életben. Szembetalálkozott vele, aki kék virágot hozott a kezében, és akkor egyszerre, egészen váratlanul rádöbbent, hogy egész életében csak ezt a nőt szerette! Különös, nem? A májusi nap sugárzott rájuk. És az a nő hamarosan a titkos felesége lett. A nő egy éjjel arra kérte, utazzon délre, a Fekete-tengerre. Makacsul kitartott emellett,…

A kutya úgy, ahogy van, kimaradt. Nem a régről beszélek, amikor volt tacskóm meg pulim. Azt írtam róluk egyszer valami versszerű szövegbe, hogy volt egy zsemleszínű tacskóm. A neve, Mucur, nem jelent semmit. Történtek vele szomorú dolgok. A helyére apám kis, fekete tacskót hozott. Mütyürnek hívtam, hogy legalább a nevük hasonlítson. Nem szerettem, csak sétáltatni, mert mindenki megnézte. Fütyültek utánam a fiúk. Most nem a régről beszélek, hanem arról, hogy mi van. Kutyám, az nincsen. Édesek, persze, főleg, amikor mész vendégségbe, és úgy vár, hogy szétugrálja a harisnyád. Végighancúroz, nyálas tőle az ujjad, amikor helyreigazítod a szoknyád. A szőröket nem érdemes leszedni, bárhova ülsz, kutyába ülsz, ha benti állat. Az…

Már alig várom, hogy nevelhesselek. Szeretnék egy pézsmatulok-szőrrel bélelt bakancsot. Siófok a jövő, Boldogkőváralja a múlt, Óvár az olyan közepes. Én vagyok James Bond, ő is ingben öldököl. Nem csókolózom veled, mert lazább lett a szeretet. Képzeld el, hogy olyan ember vagy a Mjóboku Gompa Hegyen, aki már ezer éve él. Utálom a vaxot, mondjuk azt se tudom, hogy mi az – kicsit túlzásba vittem ezt. Ő olyan szégyenlős fajta, csak azt üti, akit ismer. Szülinapomra kaphatok Facebookot? Elkaptam Van Goghtól a bőrrákot. Búcsúzáskor szeretlek igazán.

Mondom, öregszem. De nem ám csak úgy mondom, ahogy szokták, huncut mosoly, kis döccenés, félig se komoly, ennek meg van ágyazva rendesen. Először nem tudtam, mi a baj velem. Szokvány nyűgösködésnek tűnt, nem akarom így, és így se, másképp meg kizárt. Vegyünk példának egy elutazást. Mindenki együtt, akinek kell, az idő remek, útvonal megtervezve. És akkor indulás előtt a péknél kiderül, hogy nincs barackos fánk, csak túrós. Nem is értem, hogy lehet túrós, mikor eddig olyan még sosem volt, most van, és nincs barackos, nincs csokis, nem is volt. Tornyiszentmiklósnál még mindig nem értem, hogy lehet egy ilyen szép szombatot túrósfánkkal elrontani. Telnek a napok, hétfő, csupa új dolog, felajz…