Valaki megdobott egy történettel. Elég egyszerű, nem történik benne semmi, ez a történet. Nincsenek se képek, se emlékek. Eltűnt minden, mintha sose lett volna gyerekkor. Pár év törlődött magától, a többit lazán kivágta. Egy nagypapát hagyott. Meg egy kemencét, nem is ez a lényeg, hanem a sufni. És benne az öreg. Nincs arca, hangja, csak a mozdulat, ahogyan dolgozik, bármit csinál, térden. Folyton bütyköl, mint Csoszogi, a suszter, és közben térdel. Látom a kölyköt, az ajtóban áll, nézi, áll, majd lecsúszik a keretnek dőlve. Egy gyerkőc, piszkos-szalmaszínű haján hátracsapott sapkában, amelynek hátul úgy lógott ki a bélése, mint ami tömzsi, fekete nyelvet ölt a világra. Kölcsönadok neki egy valaha volt…

M.A.-nak és L.Z.-nak Nem szeretek játszani. Például a fiúkkal is csak kínok árán matchboxoztam. A társastól kilel a hideg, na jó, a Scrabble, az jöhet. Általában úgy, hogy alakul köré egy csapat, aköré meg csilisbab csokival plusz tequila, vagy csirkemáj szalonnában prosztó. Bármerre járok, hideg fejjel látom, ahogy játszanak. Pláne ha valami burjánzani kezd, épül a piramis, balszerencse ér, ha nem teszel hozzá egy követ. Szilveszterkor nem értettem, miért az a sláger, hogy Örökbe fogadok egy majmot, meg Egy egér átfutott a lábamon. Ha abba beszállok, a méltatlanul mellőzött verziót posztolom, Úgy döntöttem, hogy leszbikus leszek. Nem szálltam be, pedig akkor már gyötört a bűntudat, amiért előzőleg a művészetesből kihúztam…

egy magasvasútra kell felkapaszkodnom. nincs út, nincs lépcső, először úgy tűnik, még töltés se. aztán oké, van füves töltés, mászok föl rajta körömcipőben. a lábfejemnél beszorul pár fűcsomó. drapp cipő, illik hozzá a zöld, mintha bojt lenne. állok a sínen, meg se billenek. lelépek, amikor a hangosbeszélő recsegni kezd. szeged, de nem tudom pontosan, lehet, hogy pest. ott ülsz előttem a fülkében. nem rendes fülke, inkább terem, mint a gyerekvasút nyáron. bent gyertyafények. és valahogy egy szemmel nézel. nem fél szemmel, eggyel. gőzöm sincs, hogy csinálod. megpróbálom én is, simán megy. olyanok vagyunk, mint a grú. a másik fülkében zenélnek. átmegyünk megnézni, vurstli. költők távirányítót kapnak a szabadesős géphez. mire…

Mottó: “És most – mondta Rol, a mágus -, ha akarod, megidézem neked Casanovát.” /Fellini/ November közepén kutyás szobrokat szedek elő illusztrációképpen, milyen, amikor kutyába vesznek. Az állatok felől közelítem meg, lihegnek, kapkodnak, kiszaggatják a harisnyádat. Teszek hozzá egy szomorú nőt, és belekeverem a végén még a sorsot is. December harminc, megyek Izsákra Jackrussellhunting úrral találkozni. A kettő között ugyanis megnézek egy filmet, Belle és Sebastien. A könyvet pár nappal korábban találtam meg, még lomtalanításkor gyűjtöttem be, tizenkilenc forint, a fiúk még nem olvasták, föl se tűnt nekik, hogy van. Titokban loptam ki az ebédlőasztalra mozi előtt, meglepetés, mire hazaérünk. Bájos film, helyes kis árva kölök, szagtalan kutya, friss volt…