Napok óta A vak bagoly volt mellettem. Olvastam és újrakezdtem, és mentem vissza megint, hogy aztán máshonnan kezdjem. Vittem magammal aznap reggel. Ültem a padon, az edzőcipő madzagja lógott. Ott folytattam, ahol éjjel abbahagytam. Fázott a hátam. A teremben még nem nyitottak lámpát. Tudtam, hogy lesz egy vasárnap, amikor ide Szádeq Hedájatot teszek. Semmi történet köré, csak simán a szöveg, alá a könyvből egy kép. Ültem a padon, hamarabb érkeztem. A törölközőt a hátamra terítettem, ne fázzak annyira. Addigra már volt pár címkém, olyanok, mint korsó, csend és közönséges emberek. Azt gondoltam, a szerelemre futtatom ki, a főttpacal-árussal akartam kezdeni. Fölhangosították az Impossible-t, ide hajtottam a könyvjelzőt, és bekötöttem a…

Vakon ülök a székben, kérdezik, milyen lett, nem látom, gőzöm sincsen – utálok fodrászhoz járni. Moziba hívnak, poén a sztori, végigröhögjük majd az egészet – idegesít, ha remekül kell magam érezni. Pont ez a kettő van benne, nem külön-külön, hanem egyszerre, amikor felöltözöl idétlenbe – sose bírtam a farsanggal zöld ágra vergődni. A fánk, halványsárga szalag és nyári baracklekvár, egyedül az ér valamit. Egyedül az, nem kell más mellé, se tánc, se tombola, se hercegnősködés. Hercegnő, az mondjuk sose voltam, itt szúrhattuk el. Cserébe viszont csupa eredeti dolgot talált ki anyám, hiába kapálóztam ellenük. Igaza volt, biztos nem volt más ötletem, maskarával teljesülő vágyak, lehet, hogy azok se voltak. Föl…

(…) A pultban akkoriban egy szőke nő állt, úgy tűnt, mintha a hasa és a melle összeérne, almaforma lány volt a Marika. Reggelente nyúlánkabbnak látta, már-már szögletesnek, estére elpuhult, nem maradtak kontúrjai, olyankor lett volna jó megbaszni. A Marika egyszer azt mondta, miközben áthajolt a pulton, úgy hajolt át, mint Unicum-reklámokon a nagymellű csajok, mutatóujjával egy oválist írt a levegőbe, azt mondta neki, drága voltál. Nem illett visszakérdezni, mi történt, hogy hirtelen drága lett, megtudni nem volt kitől, nevetni, és megcsókolni a kezét, azt lehetett. Abból nem derült ki, semmire nem emlékszik, annyira részeg volt előző este. Később, otthon gondolkodott el, hogy az ovális vajon egy szív volt-e. A falon…

Nem ismerek lovat. Anyám kecske, apám tigris, én meg majom lettem. Rengeteg a jó tulajdonságom, a majmok értelme kiváló, ráadásul mindig vidámak. Eléggé megbukott az elemzés, a könyv kidobott pénz lett. De meg kellett vennem, mert akkoriban volt egy disznóm. Ki akartam fürkészni a leghátsó szándékát, mélyére menni jellemének, csapdát állítani a lelkének, legyen két gyerekünk, házunk, közös élet. A vége az lett, hogy göndör, kurta farkát sose láttam többet. Kína attól még rendben van. Ahogy Kosztolányi mondja, a kínai jelentéktelen, de titokzatos valaminek tekinti magát, ezt kéne elsajátítani. Épp csak a holdnaptárt kerestem, hogy áll a hold a megteléssel, amikor belebotlottam a lóba. Pár óra, és beköszönt az új…