Ráadásnak marok búzavirágot kaptam. Névnapomra, nevem napja, ahogy mondtuk valamikor. A japán meccs alatt vettem elő, oda nem illő hangulatban. Sose jön rá, hogy ő jutott eszembe, miközben olvastam. Fenékhorogra tűzött élő kutya a legjobb csali, ha cápára megy az ember … Azt mondaná, menjen csak tovább, és becsukná a szemét. Mesélek, ahogy kéri. Ott áll és él jó rizsszagú zsáköltözetben egy néger, akinek fekete birkagyapjú a szőre, felmagasodik, mint egy szócsőbe kiáltó próféta – közben a bárányfelhős ég estére újabb földrengést ígér. Nem derül ki, hogy tetszik-e neki. Először mindez egy padon a Honvéd téren, de nem, inkább átkonvertálom, jobb itthon. Kávét főzök, és csokit teszek a napra, hadd…

Annyiféle haszontalan titkot gyárt az ember. Veszi körül magát rejtélyekkel, itt-ott föltűnik valami lappangás. Üres margarinos doboz például, szinte hihetetlen, de el lehet bujtatni benne egy egész szerelmes délutánt. Hozzá nem illő fokhagymaszag szivárog belőle még évek múltán is. Három zsömlés fasírttal mindent nem lehetett volna megmagyarázni. Ha zellert reszeltek bele, akkor se. Aztán itt vannak a képek. Legtöbb esetben adott a fényképezés lehetősége, a mobilt bárhol, bármikor el lehet sütni. Nem a pirospaprika-szagú szegedi pályaudvarról beszélek, ahol a nyál is folyni kezdett, mert hozzáképzelődött zsíroskenyér, hagyma, alá a paprikaszórásnak. Hanem az árva reggelek ügyleteiről, amiről Morny mondta a leghathatósabbat: „Csak ha a jobb oldalamon fekszem, tudom kiverni a micsodámat,…

Minden nap elzarándokoltunk, ha semmit nem kellett venni, akkor is, csak úgy, körülnézni, ne maradjunk le, ha valami jött. A banán ideje akkor már lejárt, az obligát sorban állás maradt, ha túl gyorsan haladtunk, betettek lassítófutamokat. Icuka olyankor mesélt, ha pedig mesélt, nem járt a keze. A sort persze nem lehetett elkanyarítani. Vehettünk volna odaátról pár ötletet, például, ha a kvasz egész közel van, behajlítjuk a sort arrafelé, hadd igyon mindenki. Jól járunk vele, meg a rend is megmarad. De nem kanyarítottuk sehova, mert nem volt a környéken kvasz. A téliszalámihoz Böbikének volt a legtöbb érzéke, rajta kívül senkinek nem ment papírvékonyra. Böbikéről senki nem hitte volna, ha látja azt…

[vers] Az én anyukám szorgos, mint a hangya, Estére mindig elkészül répa, hagyma. Anyu egy igazi zseni, Főzésben őt senki le nem veri. S ha akarom, Reggelre asztalon a makaron. [próza]