Ez nem búcsúzás. Minden arra utal pedig, egyenblúzok, ingek, sötét szoknya, nadrág, hát még a tarisznyák. Ne dőljünk be nekik. Ballagni szokás. Kifliért, tejért a kisboltba. Csak úgy, a gesztenyefák alatt. Lapos, tűleveles úton ballagni a vízhez. Ez most miért lenne más. Lábak lépkednek, topogják a csárdást, ugranak a küszöbön át. Fejek fordulnak a soktornyú, hófehér épület felé, ahol bagoly őrzi a bejáratot. De a szív, az marad, meghúzódik a játszósarokban, és Mirr Murra vár. Marad, mert itt meséből van a valóság. Ölelésekből a reggel, almakockákból a dél, és felemelik, aki repülni szeretne. Súgnak a fülébe, ha fáradt, és megkuckurásszák a hónalját. Utoljára lehet büntetlenül sírni, és kinyírni a suszterbogarakat.…