Angolkisasszonyok Magyarázkodni kezdenék magamnak épp, és csodálkozom, hogy nem megy úgy, ahogy szeretném. Pedig elvonultam egy kellően hűvös szobába, ahová a hangok csak dallamukban szűrődnek fel. Figyeltem, mikor hagyják abba a lepkegyűjtést. Egy rímes mondat után rímtelen következett, Robert De Niro ma hetvenéves lett. Hallottam a kutyát, ahogy a kerítésen vakarja magát, és hogy az ötliteres szatmári csemegeuborkás üvegbe tett lepkének kell-e inni adni. Otthagytam a szobát, a házat, és kisétáltam, csuklóm körül talált karperec, egy kislányé volt, csupa sárga, piros, lila, festett faszív, virág és csillagok. Vártam, hogy összeszedjenek. A templom kapóra jött, állt fölöttem, mint ajtókeretben Almássy Mária állhatott. Átrendeződtek a súlyok, dalmát márvány és cseh porfír vetekedtek,…

Paperblanks, három éve vettem a Nyugatinál. Sokat lamentáltam akkoriban a naplókon. Tömzsi vagy karcsú, a lapok sárgán vagy vakfehéren szebbek, a borító pedig tobzódjon selyemben, vagy legyen simán egy nyirkos tapintású, fekete Moleskine. Mikor végigsimítottam a gyöngyházfényű berakásokon, nem volt kérdés, hogy ezt választom. Az első mondat egy rohadt hideg fülkéből való, hajnali zónázón Ceglédről Pestre. Azt hittem, hűséges leszek, kitartok mellette, aztán mégis hagytam, egy fél év alig volt, hogy firkáltam bele. Mindenki elment táborba, kószálok a lakásban. Bocs fiúk, de egyszeriben olyan lett, mint amikor nem volt se férj, se gyerekek. A legnagyobb maradt ugyan, nem számít, testvérré lényegült át, legfeljebb annyi a felelősség. Időnként teljesítem, amit kér.…

Elutazom egy hétre. Meccseknek vége, fiúk szabadok, semmi görcs, hogy miről maradunk le. Nyár van, utazik mindenki, ahova tud. Vagy ahova szeretne. Nyár, mi az, ami adja magát elsőre. Tiszakécske. Forró bőrön a naptej ott kezdődik el. Megérzem a szagát, Hawaiian Tropic, tömény kókusz, bekúszik a Tisza, bárhol vagyok. Ez már a nyolcvanas évek, aranyárban a húsz faktor, előtte volt a kakaóvaj. Hiába keresed, manapság nem érezni sehol. Patikából szereztük be, kakaóillatú lett az ember tőle, valódi kakaó, olyan, hogy megkívántad. Nyalni nem érdemes, mint hideg húslevesen a zsír, annyi volt benne a pláne. Nyertünk egy utat Zell am Seebe. Nem tipikus hely a nyárra a sípályák mellett. Föl se…

Fura, hogy eddig nem vettem észre, pedig olyan nyilvánvaló volt a jelenléte. Mindennapi. Egyszer elirigyeltem a zsákját, legfeljebb ennyi történt. Nem tudom, mi oka volt felütni a fejét pont egy júniusi estén. Olyan kedvesen semmilyen délutánban egy kis Tolsztoj és meggylekváros kenyér. Kizárt, hogy ők idézték volna meg. Marad a régi póló, abban aludtam el, hasán lemezcsibe. Egy nem egyértelműen vidéki ház konyhája, az ablakok a kertre néznek. A kockakő lecsempült ott, ahol diót törtek. Vagy szétrobbant a szódásüveg. Csak álltunk. Kintről japánakác illatát hozta a szél, lobogott a függöny, időnként a karomhoz ért. Sztori nem volt, a titokkal, úgy tűnt, megbirkózunk mi ketten. Jobb lett volna szabadnak lenni, mint…