Mosogatógép, minek, én kézzel mosogatok, lehetőleg rögtön, még szürcsög a tűzön az étel. Nagyanyám rigmusa, este örömmel, reggel körömmel, rajtam szennyes edény aligha fog ki. Talán egyszer, a grillázs, azt a lábost tényleg el lehetett dobni, semmi nem segített az átkormolt fémen. Mégis lett gép, mosogat, a bérelt ház része, nem én döntöttem mellette. Kint szürkül, épphogy elmúlt három, van kilencven percem zongoráig. Pattog a radiátor, tányérok fölött vízszóró duruzsol, a gázóra valahol messze, precízen kattog. Gépeim békés neszei. Meghallom őket, mert magam vagyok, különben szolgálnak, nem pedig élnek, csak akkor tűnnek fel, amikor hibáznak. Most viszont, ártalmatlan kis jószágok, szinte dörgölőznek. Hozzámér a hangjuk, dorombolásuk elsimít minden feszültséget. Beszáll…

Rám egyszerűen kötődnek a lányok. A könny tartja a szemet. Én Hermione fia vagyok. Kár, hogy nincsen zúzám. Melyik is a romlott térded? Nekem belső kopoltyúm van. Sportpipázni fogok, úgy tervezem. Nincs egy szem dögöm se. A turmixnál jobb a Harry Potter. Mikor lesznek hormonjaim? Szerelmi óránkat tartjuk. Te az apához vagy szegődve, én az anyához kapcsolódok, ezért én vagyok a király. Teszteljük le a Mikulást!

Nagynéném olvas. Nem ismeri a netet. Könyveket ajánl alkalomadtán. gLattauer Dgyógyír északi szélr. Ez volt az sms-ben. A címe tetszett, jöhet, meglepő gyorsan beszereztem. A könyvtárban derült ki, van folytatás. A második, gondolom, a sikeren való felbuzdulás. Megnézem a fickót a hátsó fülön. Bécs, 1960. Újságok, könyvek, aztán a Wiener Kammerspiele. Őszbarna haj, és jó a szemüvege. Emmi és Leo, levél és válaszlevelek. E-mailben, de a klasszik forma, csak köztük éppen se idő, se posta, ráncfelvarrott de Laclos. Idegesít az eleje, Bridget Jones ugrik be, Két perc múlva, Negyedóra múlva, Négy nap múlva egy-egy menetrendszerű évődés. Aztán Prága fordított a dolgon: minden szürke és szürke, és este a világ legsötétebb…

Átadom magam a nőknek. Egy szelet élesztő nélküli tönkölykenyérrel kéne kezdődnie, az élesztőn nem múlik, azzal is jó lesz, a tönköly stimmel. A gyümölcs szabályszerűen megvolt, füge, spanyol vajaskeksszel megfejelve, mert engedetlen vagyok. Reszelt répát zacskósat vettem, nem praxis nálam, hogy ilyen formában küzdjünk meg egymással. Pláne, hogy simán citromlével, elő is került hamar a juharszirup. A zabkását pitére cseréltem, az alma volt a halmaz metszete. Párolt zöldség pipa, rajta paradicsomturmix helyett sajt, erkölcstelen adag tejföllel, olyankor már mindegy, mi van alatta, csavart gyermelyi vagy karcsú zöldbab. Beköltözöm, lerázok magamról minden feleslegest. Kiderül persze, elsőre nem jön össze. Majd mikor hazautazom és vissza, jobban sikerül. Nincs itt más lényeg, mint…