Fél délelőtt a betonkeverőt hallgatom. Nincs más, nem is akarok más hangot, csak ezt. Vagyunk néha úgy, hogy jól esik, ha valami nyugtalanít. Tegnap Zwack volt. Hónapokig felé se szagoltam, azt hittem, szimplán Tokaji, pont annyira volt arany. Egy boldogkővári hétvégéért kaptam cserébe. Nem csináltam semmit, csak kölcsönadtam, legalább van, aki ránéz a kisházra. Hiába tervezem, sose sikerül odáig jutni. Hegybe bújt, kék füstcsíkok télen, Újfalu felől elsőre ezt látom meg. Udvarunkon pléhkád nyáron, ősszel, ha keresztülnézek a fákon, dió és körte egyszerre, és friss kismacskák a tavaszon. Fölvonul sorban a hetvenhét magyar népmese. Töltöttek nekem a Tokajiból, ami Zwack volt. Maximilian, csak elkezdeni nehéz. Elegáns, ha ésszel iszol, a…

Versre kívánkoztam. A más versére. Más hangján is szólalt meg. Tandori, jó lesz. Adta magát mellé egy farkasgyepűi hétvége. Az ég pont olyan békülésszínű volt. Közepében egy amerikai katonai repcsi. „Ki kéne békülni, mint az ég, kékülni. Ki kéne, ki kéne, ki tudja, mi kéne.” Elővettem hát a Vízjelet megint. Folyton, örökké aktuális. Nincs, akinek ne lehetne mondani, nincs, hogy ne lenne rá alkalom. „Esdve kérlek, te megszólított ember, méltóztass idefigyelni. Akkor is, ha már ezerszer okoztam neked csalódást, hogy én nem figyeltem rád, azzal. Miért nem kérleltél jobban. Miért nem tettél csodát. Öntötted szavakba a vízjelet.” Tenyéréllel csináltunk talpnyomot. Babatündér, mondtam a fiúknak, babatündér, adták tovább a hírt, épp…

A figyelem tűnik fel elsőre, hogy különösen figyel az emberre. Valódi figyelemnek látszik, mintha érdekelné körülöttem minden. Nem kapcsolódik hozzá további, a kérdés csak arra vonatkozik, amit meg szeretne tudni. Úgy kérdez, mint egy kisgyerek, tisztán, nagyra tágított szemmel. Kizárt, hogy annyira bámulatos lennék, amilyen odaadón néz, kedves mosollyal, szelíden. Ha tud, szóljak, és segít. Még mindig nem érzem, hogy lenne mögötte egy kis sunyi. Egy kicsike mást akarás. Azt gondolom róla, jó. Nem vagány, nem lenyűgözően magabiztos, nem elképesztő, mi mindent tud, amivel aztán kérkedik, szimplán jó. Mindennél többet ér, akár egy meleg tenyér a szíven. Pontos így. Tenyér. Mindegy, hogy svéd vagy thai, fekszel mozdulatlan, körbejárnak és megérintenek…

Télvégi düh. Nem segít rajta se fánk, se hosszabb nappalok, bosszant a farsang, és így, hogy szűnik a délutáni sötét, lőttek a legitim lakásban döglésnek. Olyan meghitt pedig, helyenként Königskuchen-illat, csipetnyi fahéj, képes magazinok, de nem ez itt a lényeg, hanem rohanvást a kinti zordból, bent vár a teljes nyugi. Ez mind elpárologni látszik, feszít, nyom a kénköves tavasz, virulás és jókedv. Az ördög tolja magát elém, hogy segítsen. Jól csinálja, klasszik módszer depresszió ellen, habár nem túl nemes. (vigasz [Consolation] (fn.) Az a tudat, hogy egy jobb ember még nálunk is szerencsétlenebb.) Mint valami gyógyszert, marokszám veszem be, amit elém rak. sikamlósság [Salacity] (fn.) Bizonyos irodalmi érték, mely gyakran…