Ablak messziről … … közelre. “Mások hülyesége miatt ne tögyétök magatokat tönkre, nem éri mög.” VIGASZ A KÖNYEKBEN Miért vagy olyan bánatos, Hol minden szív örűl? Szemed mutatja, ne tagadd, Itt sírtál egyedűl. – «S ha egymagamban sírok itt Enyém a fájdalom. Édes a köny, csak az könyít A fojtó bánaton.» Hívnak vidám barátaid, Mindannyi úgy szeret. Ha veszteséged még oly nagy, Köztünk felejtheted. – «Zajongtok, ám nem sejtitek, Milyen e gyötrelem, – Nem veszteség, mit siratok, Bár híját érezem.» Ne csüggedj, hiszen ifju vagy, Minden elérhető, Van benned bátorság, remény És szerzeni erő. – «Oh megszerezni nem lehet, Tőlem oly messze jár, Oly magasan, mint fenn a szép Fényes…

A Mamut, az hungarikum? Nekem a kedvenc anyagom a szilikon. Úgy érzem, néha kicsit újjá kéne születnem. Koperben focilabdával öltem meg majdnem egy patkányt. Meglásd, fogom én valamire vinni, csak ne avatkozz közbe. A Moszkván sosem esik. Krisna először a hippiket tanította, azok egy nagyon gazdag család volt. Tudtad, hogy a fáraóknak nincs bélrendszerük? Ha megszárad, az izzadt zokni kartonos lesz. Olyan tényekre jövök rá, hogy az szinte hihetetlen. Életemben nagyon sok bort ittam, de ilyen jót, mint a Farkasvér, még soha. Egyetemi krampusz. Szánalmas a magyar nyelvtan. Én nem a másik emberhez viszonyítom az életemet, hanem a sajátomhoz. Azt hiszem, mégis megnősülök, mert el se tudom képzelni, hogy hazajövök,…

Az üres szekrények olyanok, mint a csecsemők. Azzá lesznek, amit beleteszel. Vitrinné, ha zsúfolásig tömöd nippekkel. A vitrin viszont lehet szimplán könyvszekrény. Nálam a porcelánbagoly, üvegkakas, tűpárnacipellő és a három ezüstpohár a kisfiúk nevével a fali kazettákban állt az étkező felől. Nagymamámnál ugyanez a bagoly mindenféle Herendik és facsökön üldögélő kosárkás lány társaságában bujkált a tiltott zónában. Súlyos, barna oroszlánkörmök és kulcsra zárt üvegajtó védték. Ha pedig nagy ritkán kinyílt, boldogságos vitrinillat dőlt ki. Bármit megadtam volna érte, ha egyszer az összes hattyút, vadászkutyát, néger babát, csipkés kristályt apránként végigsimíthatom. Minden szekrénynek más szaga volt. A szigorúan őrzött alsó fióknak erdő a gesztenyék miatt. Színes, üvegfejű gombostűk a fotel karfája,…

Sehol nem vagyok épp. Két tűz között, a senkiföldjén. Inkább víz, mint tűz. Finom, lágy folyó, ahonnan kilépek. A másikat nem ismerem, ahova tartok. Remélem, folyó, nem pedig tó. Zöldszagú, partján súrolófény. Van idő, amikor menni kell. Nem állsz készen, hiába számítasz rá. Lehet érezni pedig, hogy valami megváltozik. Nyom, feszít, nincs neve, dolgozol azon, hogy elnevezd. Nem sikerül, se neve, se arca, se iránya nincs. Nem fájdalom, gyomrodban ocsmány kis éjjeli lepkék szárnycsapásai. Nem akarom elnyújtani, búcsúzni hosszan, keretek közé szorítom magam. Nem fogom túlnosztalgiázni, elhatározom. Lezárom egyszerűen, simán, ez az élet rendje, hogy megy tovább. Mennyire nem jók a klisék semmire. Dehogy egyszerű, és messze nem sima. Jelek,…