Tegnap odalett gyerekkorom helyszíne. A ház, nagyszüleim háza, mostantól végérvényesen idegeneké. Bejártam előtte pincétől padlásig mindent. Találtam egy évszámot fent, amit negyvennyolc évig nem. Ajtókeretre rajzolták szerte, melyik évben mekkorát nőttem. A konyhaablakban nagyapám tejet altatott, hozzá tejfölöspohárból snidlinget vágott. Távol a lámpáktól a világ szép és egyszerű volt. A pincében időnként feljött a talajvíz. A krumpli pléddel letakart ládában, magas lábú asztalon állt halomban. Az összes kapcsolónak más-más hangja volt. Hely, ahonnan nagyszüleim esküvői képét leakasztottam. Brikett égett az elsőben, másodikban faparázson pirítós készült, harmadikban nyaranta újságpapírba csomagolt szalámi szellőzködött. Lószőrmatrac, nyolcévesen kaptam, ahol én feküdtem, az volt az ágya, elkísért Szegedig meg vissza. Tudott fészek lenni, míg meg…