Talált könyv. Zoltán utca, valamikor egy régi május. Halom könyv a földön egy kapualjban. Köztük indiai recept és szovjet versek. Ginzburgnak örülök a legjobban. Hazaviszem, megmosdatom. Rakéta Regénytár, 12,- forint a bal fölső sarokban. Cingár kis könyv, egy kecses férfitenyérben elfér. A mondataiba beleszeretek. Véletlen elém kerül megint. Miért pont most. Akárha Tarot kártya lapok. Vajon melyik jön ki, ezen gondolkodom, miközben sorra olvasom. De az is igaz, hogy egy bizonyos életkoron túl már úgy mártogatjuk lelkifurdalásainkat a reggeli kávénkba, akár a piskótát. 8. Félénk lett irányomban, jó néhány éve már. Én is félénk lettem vele. Nincs rosszabb az olyan két ember félénkségénél, aki valamikor gyűlölte egymást. 9. Uramisten, hogy…

Nem elemzem, nem reklámozom. Egyszerűen csak elmondom, mit érzek. Már segítséget is kértem. Azt mondják, max áprilisig kell kihúznom, akkor jön megint tizenhárom. De addig muszáj volna valami. Könnyű addikció, egyelőre nincsenek tünetek. Hacsak az nem, hogy más se jár a fejemben. Eddig önhitt voltam, most pedig gyarló. Nem volt a pakliban egyéb lap, mint hogy intakt maradok. Annyira tudatos lény, aki ellent bír állni, mit ellent, hát nincsen is minek. Az első körben elvéreztem. Az első nyavalyás sorozat kilóra megvett, amibe beleütköztem. Oké, mondhatnád, Black Mirror, az hogy is volt. Rendben volt, megnéztem, mint akárhány jófajta filmet. A Szolgálólányra véletlen leltem. Ajánlotta valaki a könyvet. Aztán telt az idő,…

Minek hajszolni a telet. Múljon, bárcsak menne, ilyenkor már semmi értelme. Hó és ünnep nélkül igazán szürke. Gyűlöletes egy valami, ha másért nem, a januárság okán. Mégse hiszem, hogy kéne gyűlölni. Eddig épphogy csak a fele van meg. De érdemes figyelni, miféle csudákkal rukkolt elő máris. Elég hozzá egy hétköznap délutáni séta az iskolából haza, és mit nem talál az ember betonfal tövében, ha képes egy kicsit meghajolni. Meghajolni muszáj időnként. A minap arról beszéltünk, alázat. Mennyivel könnyebb annak az élet, aki ezt bírja. Mennyivel könnyebb vele másoknak. Aztán ez visszahat, és így megy körbe-körbe, míg kimondjuk, jó vele. Nem tudjuk miért, csak jó. Ezt kéne valahogy magunkévá tenni. Adott…

Nekem sosem volt kendőm. Most lett egy szürke. Mert mindig szürkében vagyok, hogy illjen hozzám, hát szürke. Elszórt kis színes szívek, nekik örültem főleg. Szívből jött szívekkel igazi az ünnep. Hogy sosem volt kendőm, azt úgy értem, az ágyamba nem hurcikáltam ilyesmit. Se alvóállat, se semmiféle kacat. Most a semmiről beszélek, más kérdés a senki. Mert az nem volna igaz. De nem, hurcolni őket se hurcoltam. A semmi, az a plüssök elsősorban. Nem voltak mellettem kismackók, Moncsicsik, elefánt. Se baba, se nyúl, se kendő. Nyilván ettől lettem ilyen. Meghatározza az embert, hogy mi van vele alvás közben. Rajtam most dunna van, lágy pehely. Mióta a fiam kinőtte. Tőlem örökölte, még…