Csodálatosan szép hely ez. Bárcsak láthatnád. Ha eljönnél, remekül el tudnálak szállásolni, és jól tartanálak gyömbérsörrel és vörös borral, garnélával és fügével. Edward Lear A Durrell tehet róla. Meg a síszünet. Alkalmatlan térdekkel mit csinál az ember, ha nem síel. Hát elrepül délnek. Athénnál álltunk meg. Mentünk volna tovább, egészen Korfuig, hogy hűek legyünk, de megakasztott a történelem. Mert tudtuk, egyszer muszáj lesz, viszont nyáron mi ide, biztosan kizárt. Mikor forróság van, tömeg. Egyébként is a téli tenger bennünk legyőz mindenféle tikkasztó partokat. Lett egy lakásunk. Kiadja az, akinek épp nincs rá szüksége, a legjobb konstrukció. Beleválasztottunk. Pont, ahogy kell, vízkék zsalugáter, mennyezeten stukkó, a konyhában színes metlachi. Hátul rozsdás…

Mottó: „érzékenység, amiben a madárlábak gyengéd nyomot hagynak” /T.D./ … részt vevő hallgató. … pedagógia, gyógypedagógia. „kert, iskola, költészet” /N.N.Á./ … Általános Iskola és Speciális Szakiskolába is … hogy minél szélesebb körű … a különféle intézményekben … természetismereti, művészeti órák szabadban. … tehetséggondozás és a fejlesztő egyéni foglalkozások biztosítása a hátrányok kompenzálására. … hogyan valósul meg ez utóbbi egy átlagos, az integrációt nem kimondott céljául tűző … … első osztályos, szeptembertől másfél hónapon át … tizenhárom lány, és ugyanannyi a fiú. … édesanyja jön érte. … néptáncoktatás, heti egy órában. „az esőben az a legszebb, ahogyan elkezdődik” /D.L./ … 6 év 7 hónapos. Kedves, szelíd … harmonikus, tisztán, rendesen ……

Elrepülhet a madár a fejed felett, csak fészket ne rakjon. Ezt a mondatot kaptam nemrég, vigaszként valami nyűgös szituban. Úgy örültem neki, annyira éreztem, egy fészek a fejtetőn milyen nyomasztó. Az akkori madaram egész jó volt hozzám, repült tovább szépen, repült, ahogy kellett. Most megint itt köröz egy pár, néha arcon legyint egy-egy szárny. Több ez, mint amennyitől az álmok még könnyűek. Tavasz van, mondod, hagyjad őket kedvükre csipogni. Nincs tavasz, csapkodok, hess, hess. Aztán meg kérek: jó madarak, hogy lennétek, suhanjatok szépen. Megrakták rám mégis azt a fészket. Van erre a Szikszai Rémusznak Ádám almái, Radnóti. Felmutat egy lehetséges utat, hogyan kéne élni. Milyen kevés kéne ahhoz, hogy normálisan…

Megvan az érzés, mikor tíz órákat tanulsz per nap? De főként per éjjel, ha nappal dolgozol. Ha meg épp nem, akkor ott tobzódnak körülötted, négy muskétás, szorozd be hárommal, annyi bennük a lendület. Máskor szolidak, csöndesek, mindig csak máskor. Pedig megfogadtam párszor, önként soha többé. Jöhetnek nekem Lifelong Learning-el, nem izgat a téma. Nem, még nagyapám se, hogy nyolcvanévesen ebéd után még matekot tanított, kikapcsolódásképp meg németet tanult, miután kipróbált néhány frissen ellesett légzőgyakorlatot. Egyszerűen nem nekem való. A szervezetemben van valami, amitől ambíció, lelkesedés, szomj helyett zsigeri ellenállás lesz. Kilöki magából az újat, a régit megfakítja, hát így működik. Most viszont kénytelen vagyok szegényt megerőszakolni. Nem akarja, mégis csinálom,…