Mottóval kezdek. Valaki, aki már akkor is fontos volt nekem, amikor dühített. Arany, lásd fent. Másvalaki pedig úgy beszél, rátalálok benne mindig arra a kicsike érzésre. Illeszkedik szépen, mintha direkt elmondani akarná helyettem. Ha most abbahagynám, ennél a két sornál akkor se kéne több. Fölemeli mindazt, ami itt történt, a lényeget mutatja meg. Különben pedig ötszáz dobozban ötszáz ütközetem van. Tudja, mennyi hulla az? Mennyi szar és mennyi lélek? Darvasi László: A Kleofás-képregény Föl se tűnt volna, hogy ennyi, ha nem kerül elém a szerkesztésben egy szám, négyszázkilencvenkilenc bejegyzés. Kétezertizenegy február, onnantól megyek vasárnaponként. Nincs története ennek a hét évnek. Hacsak az nem, hogy elindultam kétszer hetenként, aztán rövidesen lett…

itt ez az ócska, üres felület, villogó fekete pálcika húz maga után fekete szavakat, ettől nem lehet jól lenni, ettől nem lehet sehogy. egyszerűbb volt régen, amikor még éltek aranyhalak. a legrémisztőbb, igen, a fehér lap, amint arra vár, hogy teleírják. (a fehér mező a monitoron, ami ugyanarra vár.) a betöltését várja, leginkább a peano-görbét, mely lassan, pontról pontra kitölti egészen feketével. a csend a hangra vár, még ha csak zaj is lesz a végén abból. a fehér lap a betöltöttségre, legyen csak maszat vagy paca. különös módon, talán a nap, talán a szél, talán nagyanyám szőnyegének mintái, mit tudom én, de mögém került minden, ami nehéz, pedig az elmúlt…

Rabul ejtett egyszer egy, talán két levél. Pedig csak pár rövid bekezdés. Misszilis, fogom rá, hogy elterelődjön a figyelem arról, hogy magánlevél. Nem fiktív és a legkevésbé sem nyilvános. A felismerhetetlenségig kell megszabni ezért. A vendéglakások egyikében ülök, középkori kolostor oldalszárnyában. Igen szép, munkálkodni benne kitűnő, haladni ideális. A város gyönyörű, hegyoldal, tópart. Egy kicsit szét van építve, de a régi városmag megmaradt. A kolostor mindenen kívül van. Veteményeskert, méhészet, nyúlkarám, baromfiudvar. Tehenészet és juhnyáj, ha ez még nem volna elég. Gondját viseli egy családi gazdaság. Megtermelnek hústól a lekvárig, almalétől saját főzésű pálinkáig ami csak elképzelhető, a kolostor mellett egy kis boltban árulják a portékát. Ennél a résznél már…

Szabó Magda 100 volt, ő meg épp 10 éve, hogy nincs nekünk. Fordítva szokás, születésnapon az ajándékozás. Most mégis muszáj adni, indulhat akár így is egy hagyomány. Ha kérne, könyvet kérne, semmi mást, folyton Szabó Magdát, hiába volt meg neki majd az összes első kiadás. De kellett mellé az új, ropogós borító, szép betűk, frisspapír-illat, mindig van legújabb. Az apropó könnyen tetten érhető, mi lehetne más a választás, mint a Zeusz küszöbén. “… nekem az antik Hellászról van képem, az én tudatomban Periklész él, Platón, a tragikusok, Apellész madarai, a görög mérték és arány és a mítoszok fekete világa. A valamikori és a jelenvaló Hellász most szembesül bennem, eleinte azt…