Már ősz volt, egészen nyárszerű, legendás szeptember vége. Péntek délután pár napra megléptünk egy régi baráttal. A menzával kezdtük, autópályán adtunk le rendelést, dugó van, tegyék félre nekünk. Tíz perc volt zárásig, de megvárt minket a felesborsó. Láttam egy párt. Idős emberek, előttem mentek az utcán. Veszekedtek valamin csúnyán. Szatyrokkal voltam teli, nem sikerült őket lehagyni, csak vonszoltam magam utánuk, mint egy béna spicli. Igen, most besúgom őket, mennyire rossz az ilyesmi. Mikor látod, hogy elegánsan kopott kabátban ősz emberek úgyszólván ölre mennek. Pedig mögöttük az élet, olyannak tűntek, mint akik eddig együtt öregedtek. Volt valami össze nem téveszthető vonzás, látszott, hogy párok, nem pedig testvérek. Férj-feleség már vagy ötven…

Farkasgyepű fölött az ég …hogy nincs is a világon Dánia Ahogy e vadludak nem a múltkoriak már, és a város felett, míg most a szemem ellát, inkább galambraj űzi játékait riadtan, megyek a tévedésből a másik tévedésbe, és bármi azonosság e tévedés egésze, a hídi út is inkább az, hogy tegnap kihagytam egy átlaglátogatást, a néma égi villát, alaphangját, mit a térbe a V alak tár: ahogy ez – múlik minden, múlik ugyan, de ez sincs, céltalan rögzülő változások a felhők, a válók, összetorlók, eztán és azelőtt, a nap, hogy lebukott onnét, ahova feljött, a tér, ahogy lemásolná nem örök időd; csoszogsz bölcselmeden, arra biztat, na, leggyints, mind a vadlúd,…

Mert a Kahlo-t muszáj, azért ment a kettő egymás után. Szívem szerint leléptem volna már a londoniak után. Teli voltam velük, megtöltöttek csurig a lágy, különös-szép képek. Vagy kemények, durvák, nem érdekes, feldobtak, bennük tükröződtem, belém maszatolódott mind. A Kahlo-t muszáj, de így hiba volt, a sorrenden lélekben fordítok, a két táborból oda tartozom, aki a végére hagyja, amire a leginkább vágyik. Children’s Swimming Pool, Autumn Afternoon, 1971. Előző hétvége, Capa Központ, Thirtythree, a MOME Fotográfia Tanszék képzésének elmúlt harminchárom éve negyvenhat MOME alumni fotográfus művein keresztül. A természet és kultúra kétséges egyensúlya, az akkor és most súrlódása, a tudatos és a tudattalan állapotok ütköztetése, remény és reményvesztettség közti ingadozás.…

A haja minden képen még sötét. Az előbb ezeket lapozta, helyszínek szerint stószokba rakta, aztán az egészet be egy nagy költöztetődobozba. Most a kezében van egy kisbaba. Mintha nem az övé volna, nem lehet az övé ekkora gyerek, ráadásul nem akar semmit, nyűgösködik, kúszna el, mikor leülteti, így utazni kész gyötrelem. A pultos nő segít, megtartja egy pillanatra, míg fizet a reptéri shop-ban. Csak egy kis cukorkát vett, Walker’s English Creamy Toffees, kihagyhatatlan. Végül csak elindult a kisgyerekkel. Mezítlábára zoknit húzott fel, a balt ledörgölte magáról rögtön, skót whisky-k közé hullott, nem is lett meg. Már ott, akkor a húslevesre gondolt, amit majd együtt főznek sóskafőzelékkel. Anyja házának konyhája, finom,…