Tudok egy helyet, ahol mindeggyé válnak a dolgok. Ami a körön kívül van, minden puha, homályos kontúrt kap. Ahol előveszel végre átfutni valamit, amitől féltél, tarkón fog-e csapni, és ahol elszáll a dombok felett saját nevetésed, átverve vajon hányszor lehet lenni. Valahányszor. Ahol mások meg úgy figyelnek rád, el se tudtál eddig képzelni ilyesmit. Műanyag asztalra kipakolt lelkedet diólikőr mellől a sötétben idegen nők és férfiak veszik fel dajkálni. Duruzsolnak hozzá valami szépet. Ahol az erdőben bármikor feltűnhet egy babyreindeer. Aki azt mondja, csak mondja az a kedves, vékonyarcú srác őzike szemekkel, nincs jobb, mint a teljesült álom, amiről kiderül, nem neked való. Megtalálod, ha rákeresel.   Ahol apádnak is,…