Rágyúrok a maratonra

Tíz voltam, amikor először táviratot kaptam. Nyár volt, nem kellett más, trikó, rövidnadrág, papucs. A kisajtóhoz nem volt kulcsom, ha jött valaki, a nagykapun engedtem be. Azt mondta, amikor kérdeztem, ki az, a táviratos. Futottam hátra a kerítéshez. Csak később lett mindenki gyanús, miután egy férfi azt válaszolta, Mikulás. Annak nem mertem kinyitni. Ordibáltunk a kerítésen át, nem láttuk, csak hallottuk egymást. Kértem, mondja meg a rendes nevét. Mikulás, nyissam ki, egy kis ajándék. Ne szórakozzon velem. Nem szórakozik, Mikulás János, és apámnak kóstolót hozott.

Futottam a táviratost beengedni papucsban. Fölém hajolt, és azt mondta, nem baj, ha nem írom alá. A kerti úton feküdtem. Szorítottam az ablakos borítékot, a papucsom a kecskerágón is túl volt. Kicsit pihenek még itt a földön, aztán bemegyek, ő indulhat a dolgára tovább. Semmi, csak a térdem. Mire bejutottam a házba, akkora lett, mint Panni babám háta. Jó nagy baba volt a Panni. A táviratot a szomszéd srác küldte. Keerlek etesd itasd meg a nyulaimat Karesz Megfeledkezett a hülye a nyuláról, úgy utazott el két hétre.

Onnantól szokásba jött ez, összecsuklani, mint egy marionettbábu. Vagy kötéltáncos. Magasugrás előtt a tornateremben, téglával kirakott járdán nagymamám felé, a bíróság folyosóján, fiammal az ölemben Crikvenicán. Ha futok, jobb, ezért futni kezdtem. Mint egy velociraptor, mondják, úgy csinálom. Rosszabb, ha félrenézek. Félre, mondjuk téren a kutyákra. Szigligeten a kerti törpére. Akkor újra, mint egy bábu, földre kerülök. Sortban pechesebb, szétmegy a másik térded. Hosszú holmiban pláne, szétmegy az is, farmer, szoknya, termoharisnya.

Kezelhető az ügy, hozzátartozik az emberhez. Hogy úgy megy, mintha tojáson járkálna. Hogy úgy megy, hogy figyel minden mozdulatára. Hogy úgy megy, hogy még csak véletlen se lépjen jégre. Kiszámíthatatlanok a csúszós dolgok. Közben az ember fia is tízéves lesz, és elkezdi ezt a bábuzást. Őt megoperálják, ne kelljen majd a fiát földre ejteni. Szúrom neki a Fraxiparine-t. Pár nap, és ő szúr engem. Pedig esküszöm, eszembe se volt, hogy átpakolják a térdkalácsomat. Csak elkapott a gépszíj, valahogy belesodródtam. Ha nekem is összeáll a képlet, júniusban elővesszük a másik térdünket. Legyen az is pöpec.