Multikulti babakocsi

Nettó két nap éden. Nem tréfa, hiába április. Az idő olyan, hogy folyton vetkőzni kell. Persze édentől mi mást is várhatna az ember.

Baranya-Somogy határán egy falu, valamikor Tiltvány nevű puszta. Annak birtokosa, Czindery László felesége után lett Tekla. Gyöngyös egy hely, bokrétás. Ráadásul bőség van nagyvadban.

Hiába érkeztünk meg épphogy, muszáj ülni rögtön föl a lesre. Nincs nálam rögzíteni más, mint telefon, a holdas, szelíd napnyugtát. Csak aztán lesz cifrább, ahogy csattan a fegyver, és megkezdődik a halálfutás.

Az este illata olyan összetett, hűvös erdő, föltúrt fekete föld, somvirág, borz, kukoricaszórás, hogy ebben a nyarat imitáló tavaszban megmaradnánk itt mind talán örökre.

Vendéglátóinktól el vagyunk bűvölve. Ha maradt még a világban valódi, akkor ez az. Például ahogy a fű semmi hangjából, láthatatlan nyomból, szél langyosságából megértenek mindent. Ahogy gondolnak egymással, velünk, éppúgy óvnak apró jószágot, gyönge palántát. Bizony, sakálbőrös a babakocsi. De mikor a tyúk tojni akar benne, ki van ebrudalva a bunda.

Kiscsibe meg a mi Húsvétunk, elhoztuk magunkkal, magunkban ezt a csupa derű lelket. Aki nem ám a csipetkét, hanem a kolbászt szedegeti ki a gulyásból. Aki miatt megint disznót kell vágni. Aki úgy szopik, hogy eltépi magát, ha észreveszi a megpucolt fokhagymát, és menten a szájába tömi.

Kemény egy hely ez, és egyszerre lágy. Fánkot hoz a szomszéd, a másik meg almás kockát. Szétcseszi a bokád a szártépő, ha nem jól rögzíted. Meggyfák áznak a vödörben, lúdtojással vered át a kotlóst. Lehet vargányázni, falusi vendéglátózni, agancsozni, medvehagymázni. Okos lányok kacsát cserélnek malacra, tűz mellett meg Tolsztojt olvasnak.

Vissza kéne vonulni ide. Ahol a favágástól kemény a tenyered. Ahol azt se tudod, mire az a CEU. Ahol azon parázol, a tehén benyelt egy zacskót. Ahol a focit kecskék játsszák, és nincsenek kék bálnák.