Ringbe szállok
Megnyalták volna mind a tíz ujjukat gróf Dessewffyék utánunk, annyira szépen adtuk a fontolva haladót. Osztrák Nagydíj – ez volt a startpillanat, addig tett magasról mindenki a Forma1-re. Akkor, mint a megszállottak, kutattunk régi műanyag, isten tudja, talán McDonald’s-ban szerzett Red Bull-juk után. Valami ronggyá olvadt, penészes, legók feliratú dobozban lett meg a végén atipikusan, mikor már épp feladtam.
Hadd jöjjön a gokart, mondom, ha már így versenyre gerjedtek. Szereztem csajokat mellénk, anyja-fiai programba simán beleillett. Vagány csajokat, meg se kottyant nekik a tempó. Grillre szánt csirkével, uborkasalátával, házilekváros citromos kaláccsal alapozta meg a lányos ház a jókedélyt. Aztán indult is a hajrá, köröztek körülöttünk dübörögve órákon át. Mi meg, önfeláldozó anyák, hevertünk két kutyával egy hintaágyon. Igaz a mondás, kiváló stresszoldó a gokart.
A Magyar Nagydíjra már én is megfertőződtem. Utolsó saját emlékem a Forma1-ről valami réges régi fickó valahol a nyolcvanas években, aki nyaranta elég sok vasárnap ragasztotta le magát a tévé elé. Nem volt pardon, vallásos révületbe került kettőkor. A délutánok érdemben nélküle teltek abban az eszement, hülye vijjogásban. Onnantól intakt voltam Silverstone-ig. Akkor azt javasoltam, kiviszem Mogyoródra az összes fiam, meghallgatni a gépeket. Azt mondták, köszi, inkább a közvetítést nézik. Behuppant azért a fülükbe a bogár.
Rágyúrtunk a ringre, ezt már nem lehetett lógva hagyni. Lett belőle ökonomikus megoldás, az Official FIA F1 Test, arra a kicsiknek nem, csak a nagynak meg nekem kellett jegy. Piros pólót húztunk, persze nem sikerült mind Ferraripirosra. Egyébként is a Red Bull volt a szám. Kimi Räikkönen és Daniel Ricciardo boxával szemben verünk tanyát. Előtte a székek közti szlalomban találok egy kékfestő mintás párnát. Ez valamiért megnyugtatóan hatott rám. Remek ez a visítás élőben, be kell látni. Meg amikor cuki paplanokat dobnak a kerekekre. A férfiak arca, itt mindenki nyolcéves. Szőlőmárka és szalámiskenyér pihenőidőben. Meg nekem Mark Haddon, A kutya különös esete az éjszakában szükség esetére.
Akah és Zeiss vadásztávcsövekkel lett teljes ott az élet. Szikrák, ahogy az aszfalthoz ér a fém. Mikor megyek kulacsot tölteni, visszafelé Felipe Massa matricát találok a lelátón. Beesik a kempingpokróc a vasmonstrum alá, vérszemet kapok, nézzenek már körül, ha már lemennek, hátha kincsre lelnek. Vagy tíz kör múlva érnek vissza, gondoltam, lett valami szajré, de nem, csak épp körülnéztek a pálya szélén, ahol nem lehetett.
Műszaki hiba miatt megáll Gelael a 8-as kanyarban. Force India, ennek van a legjobb neve, ráadásul kislányrózsaszín, inkább vadul mű puncsfagyi. Egyszerű vagyok, engem a Ferrari kilóra megvesz. Míg elő nem vacakolja magát végre délben a Verstappen. Mad Max meg az ő Red Bull-ja. Negyven fok, az aszfalt ötven. A megátalkodottak zászlóba csavarva méteres szendvicset majszolnak. Jó itt mindenkinek. Gyanús, hogy a jövő nyarat futamidőkben errefelé töltöm. Addig meg Francorchamps-al vigasztalom magam – és még véletlen se hagyom, hogy lektorálják a sztorit a fiaim.
