Mindenki, Tandorizz!

A képre véletlen akadtam, miként az is, akitől kaptam. Egy keret nélküli dia, lomtalanításon találta. Nem tudja, ki csinálta, nem is érdekes, mert nekem így, hogy egy ismeretlen találta ismeretlen dia, a legjobb és -szebb, ami csak jöhet. Merthogy egyébként is szép. Az, ahogy néz, ahogy tartja a kezét, az összefont lábak, bor, manósapka.

Tandori nekem pont ilyen, és ilyen is marad örökre. Ha ajándékba kellett egy érzés, tőle vettem. Ha a fiaim idézetért nyúztak, a verseihez vezényeltem őket a polcon. Ha nyüszítettem, hogy elmondjam azt, amit sehogy se lehet, felcsaptam érte a netet.

Öt nap van apám és közötte, most meg csak úgy meghalt egyszerre.

#

(…) megy a dolog, egyhez mindegyre hűen.
Találkozunk, barátaim-a-fűben.

#

(0)

Így – ha lenne ily kör! – mit mondanál
el? Vagy épp némítana e nagyon-,
e még-nem-már-nem-teljes-alkalom?
Azt mondanád: „Én élet és halál

előnyeit – zárba kulcs, kulcsra zár! –
élvezni – s: itt! – egyszerre akarom”?
te magad lennél az örök-talon,
s a zilált lap, mely kézről-kézre jár?

Hogy: „Kettő közül mindig csak az egyik…!”?
Hogy: „Vége már, ha mondható; ha kezdik;
ha akárminek bármije lehet…”

És így tovább… Vagy javíttatásokra
adnád magad így is? el- s visszarontva
mind, ami több nálad s kevés neked?!

#

(…) Hol van az élet. Gyönyörű, amit Szép
Ernő mond, de az élet, mégis
azt hiszem, itt van, ahol vagyunk épp, (…)

#

197712/f

Tudom, valahányszor a csontomat
röntgenezik ezentúl, arra fogok
gondolni, hogy most egy kalapból húzok,
melyben két lap van… Hogy miért kalap?

A lap a fontos! Csak az a két lap:
élet és halál, mondom most; nem tudok
– nem is akarok! míg vajas pirítóst
vacsorázunk! – pontosabb szavakat.

Lap, kalap, élet, halál, lap, kalap,
vacsora, csont, vajas pirítós, szavak,
ezentúl, valahányszor, fontos, tudom:

szavak csupán. A vajas pirítósom
egyelőre mindennél pontosabb.
Egyelőre, minden, pontos; szavak.

#

Valamint: „Én csak annyit szeretnék, ha a vég nem
a halál lenne, hanem az élet. Az élet pártján vagyok
én is! (Ha, ha, ha.)”