Csak úgy legyen

Valaki halálával lehet elnémulni, másféle halállal új hangra találni.

Ott, ahol nincsenek szabályok, és nincs zászlóra hímzett rongyos hűség, mert már zászló sincsen.

Állok szépen a tavaszi szélben. Körbe tud fújni, nem akad el mellettem senkiben, nincs, aki feltartsa ezt az áradást, aki megfordítsa a szélirányt.

Csukott ajtóim csendben talán majd kinyílnak, ahová más arcokról verődik vissza a nap.

Most szavak ölelnek egy jósda bejárata előtt, megtartanak, ha billegek.

Vágyni pedig most pont elég annyira, hogy kezes, szelíd kis jószággá váljon bennem a sebzett bestia.

Babiczky Tibor: A jósda bejárata előtt

Egybevegyült bennem álom és külvilág,
és próbálom széthasogatni, maradjon
még pár egyértelmű, szép pillanat a

retteneten túl, s legyen újra
kedv a szivemben, ne morzsolódjon el az
összes idő, ne veszítsek több vért –

s minden legyen úgy, ahogy lenni akar,
váljon szét, ha tud, élet és halál,
álom és külvilág, isten és ember.