Mondják meg …nak

Ikeás kanapé az edzőterem előtt, idejétmúlt lapok, ez éppen egy júliusi Glamour. A végéről kezdem, anyámnak mindig szólok, ne a végéről kezdje, jobban kézre esik átpörgetni, mondja. Utolsó oldal a címlista után: G-lista, a gékről eszembe jut pár dolog. Nem is értem, miért pont gé, ja, mint Glamour, úgy, mint a Cosmo-lányok. Minden más eszembe jut, mondjuk épp nem az anyám. A G-lista 20 pontból áll, az a címe, hogy 20 eset, amikor csillapíthatatlan anyahiányod van. Életem szerelme megkéri a kezem vagy rútul elhagy, holnap, holnapután, oké, de ma még egyik se; pozitív terhességi teszt, olyanom nincsen, meg egyébként is, nem nagyon tudom az anya és hiányt csíkokhoz kötni, épphogy nem; meg kellene hámozni a narancsot és a kivit, nem értem, egyedül ez nem megy?; sötét zokni-fehér mosás, ú, ez tényleg, de a kondenzált tejről azért segítség nélkül megvan, hogy folyékony, szilárd vagy gáznemű élelmiszer (folyékony). Amikor a tükörben megpillantom életem első, jól látható ráncocskáját a szemem alatt, van egy sejtésem, hogy itt valami eléggé nem stimmel, cég meg felajánlás, külföldi kiküldetés plusz fantasztikus kondíciók, jól van, ez nem az én 20 esetem. Nekem van egy esetem, az anyám nem állhatja az egyik gyerekem, nekem meg választanom kell, hogy most akkor ő vagy a gyerek, ha meg a gyerek, hát akkor csönd van, kurvanagy csönd és hozzá csillapíthatatlan anyahiány, Glamour-cikk gyanús sztori ez erősen.