pénteki beavatási társaság 5.
“levegőben menekvő madárhad na ne már, aztán nagyon jó lett”
“itt, a legsötétebb erdőben, / ahol mindenkinek árnyék nő a fejére”
“mozogjon a kamera, nincs horizontális, a lábadon elkezd menni, és a karodra mászik fel”
“mindenki megcsinálja a maga kátyúját, és nem hajlandó onnan kijönni”
“miért? a faszon lüktet kék ér? nem tudom, sosem nézem“